Rotter

Emília Ilona

1928-ban a Budapesti Korcsolyázó Egylet igazolt korcsolyázójaként indult versenyzői pályafutása. Első párja páros műkorcsolyázásban Szabó Gyula volt. 1929-től, új párjával Szollás Lászlóval már részt vettek a budapesti világbajnokságon. A fővárosi közönség két magyar párosnak is tudott szurkolni, hiszen Rotter-Szollás mellett Orgonista Olga és Szalay Sándor is jégre lépett, méghozzá bronzéremmel a nyakukban hagyták el a műjégpályát, míg Szollásék 5. helyen végeztek. Évekig tartó „versenyfutás” indult meg a két magyar páros között, amelyet 1931-ben ismét Orgonista-Szalay nyert meg a bécsi és St. Moritz-i Európa-bajnokságon, ahol a dobogó két legmagasabb fokát foglalták el magyar versenyzőink, ám Szollásék meg kellett elégedjenek az ezüstéremmel. 1931-ben a berlini világbajnokságon fordult először a kocka, ahol Szollás, Rotterrel karöltve megelőzte magyar riválisaikat, megszerezve a világbajnoki címet. Hazaérkezésükkor, ünnepélyesen fogadták a világbajnok párt a Keleti-pályaudvaron, majd a műjégpályán folytatódott méltatásuk.

A következő év volt a téli olimpia éve, melyet először nem Európában rendeztek, hanem a tengerentúli New York államban. Lake Placid megközelítése korántsem volt olyan összeg melyet az akkori világválság idején bárki könnyen kigazdálkodott volna, így Európa-szerte kevés sportolónak sikerült kijutnia az ötkarikás játékokra. Rotter-Szolláson kívül, az Orgona-Szalay páros képviselhette hazánkat kizárólag. A műkorcsolyázóknak az olimpiai részvételt bemutatókkal és társadalmi gyűjtéssel sikerült megvalósítani. A válság ellenére az amerikai város kitett magáért, rengeteg látványelemmel, valamint grandiózus épületekkel rendezték be az olimpiai falut és létesítményeket. A hét napos tengeri utazás nagyon megviselte Rottert, viszont a verseny napjára sikerült újra versenyképes állapotba kerülnie. Minden viszontagság ellenére Szollásék remek kűrt futottak, a közönség folyamatos tapsvihara kísérte programjukat. A magyar csapat bizakodva várta a pontokat, a pontozó bírói kar a verseny befejezte után, azonnal összeült, hogy az eredményt még éjjel kiszámítsa és kihirdesse. Itt kiderült a szörnyen lehangoló, igazságtalan eredmény, melyet az akrobatikus elemek túlzott használatával magyaráztak. A francia Brunet házaspár megvédte címét, a magyar párosok azonban még így is rendkívül eredménnyel térhettek haza, Rotter-Szollás megszerezve Magyarország első téli olimpiai érmét, emellett Orgonista-Szalay egy gyönyörű negyedik helyezést ért el.

1932-ben Montrealban lezajlott a tizennyolcadik páros műkorcsolyázó világbajnokság. A magyar párok közül a Szollásék ezúttal biztosan verték a hazai kettőst, de Bruneték nimbuszát ezúttal sem téphették szét. A korabeli sajtó ismételten, a bírákát hibáztatta – „akik megint gépies buzgalommal pontozták első helyre a múlt dicsőségeiből táplálkozó francia párt.” Ezután sorozatban három világbajnoki címet (1933-1935) és 1934-ben Európa-bajnoki címet is nyertek, de az 1936-os Garmisch-Partenkirchen-i olimpián ismét nem sikerült fényesebb érmet elhozniuk, ezúttal a hazai kedvencek, Herber és Baier ellen való küzdelemben maradtak alul. A hatszoros magyar bajnok az 1936-os szezon után visszavonult.

Rotter Emília felsőkereskedelmi érettségi után államszámviteltani vizsgát tett le. 1936-ban lépett be a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol adminisztrátorként, tisztviselőként dolgozott 1968-as nyugdíjba vonulásáig, majd nyugdíjasként még további két évet töltött adminisztrátori ügyintézőként két tanszéken. Unokatestvére, Rotter Lajos repülőgép­tervező 1936 augusztusában a berlini olimpia tiszteletére „Nemere” vitorlázógépével 3 óra 55 perc alatt 326 kilométert repült az előre bejelentett Berlin (Rangsdorf)-Kiel (Holtenau) távon, ezzel nem hivatalos világrekordot állított fel.