Versenyfutás Orgonista-Szalay párossal
Ötéves korában vitték ki a szülei a jégpályára, az édesapja, Rotter Károly a MÁV-nál igazgató-helyettesi pozícióban lévő kitűnő korcsolyázó volt. Azt mondta a kis Babinak - a sajtóban is elterjedt ez a beceneve -, menjen a jégen, ahogy tud. "Szokatlan volt, hogy elindultam, mindenki csodálkozott, miket csinál ez a kis bolha. De elég jól feltaláltam magam, tulajdonképpen önállóan tanultam meg korcsolyázni" - emlékezett vissza a kezdetekre. 1928-ban a Budapesti Korcsolyázó Egylet igazolt korcsolyázójaként indult versenyzői pályafutása. Első párja páros műkorcsolyázásban Szabó Gyula volt. 1929-től, új párjával, a nála egy évvel fiatalabb Szollás Lászlóval már részt vettek a budapesti világbajnokságon. A fővárosi közönség két magyar párosnak is tudott szurkolni, hiszen Rotter-Szollás mellett Orgonista Olga és Szalay Sándor is jégre lépett, méghozzá bronzéremmel a nyakukban hagyták el a műjégpályát, míg Szollásék az ötödik helyen végeztek. Évekig tartó versenyfutás indult a két magyar páros között, amelyet 1931-ben ismét Orgonista-Szalay nyert meg a bécsi és St. Moritz-i Európa-bajnokságon, ahol a dobogó két legmagasabb fokát foglalták el magyar versenyzőink, ám Szollásék meg kellett elégedjenek az ezüstéremmel. 1931-ben a berlini világbajnokságon fordult először a kocka, ahol Szollás, Rotterrel karöltve megelőzte magyar riválisaikat, megszerezve a világbajnoki címet. Hazaérkezésükkor, ünnepélyesen fogadták a világbajnok párt a Keleti-pályaudvaron, majd a műjégpályán folytatódott méltatásuk.
Olimpia a tengeren túl
A következő év volt a téli olimpia éve, melyet először nem Európában rendeztek, hanem a tengerentúli New York államban. Lake Placid megközelítése korántsem volt olyan összeg melyet az akkori világválság idején bárki könnyen kigazdálkodott volna, így Európa-szerte kevés sportolónak sikerült kijutnia az ötkarikás játékokra. Rotter-Szolláson kívül, az Orgona-Szalay páros képviselhette hazánkat kizárólag. A műkorcsolyázóknak az olimpiai részvételt bemutatókkal és társadalmi gyűjtéssel sikerült megvalósítani.
A válság ellenére az amerikai város kitett magáért, rengeteg látványelemmel, valamint grandiózus épületekkel rendezték be az olimpiai falut és létesítményeket.
A hét napos tengeri utazás nagyon megviselte Rottert, viszont a verseny napjára sikerült újra versenyképes állapotba kerülnie.
Minden viszontagság ellenére Szollásék remek kűrt futottak, a közönség folyamatos tapsvihara kísérte programjukat. A magyar csapat bizakodva várta a pontokat, a pontozó bírói kar a verseny befejezte után, azonnal összeült, hogy az eredményt még éjjel kiszámítsa és kihirdesse. Itt kiderült a szörnyen lehangoló, igazságtalan eredmény, melyet az akrobatikus elemek túlzott használatával magyaráztak. A francia Brunet házaspár megvédte címét, a magyar párosok azonban még így is rendkívül eredménnyel térhettek haza, Rotter-Szollás megszerezve Magyarország első téli olimpiai érmét, emellett Orgonista-Szalay egy gyönyörű negyedik helyezést ért el.
Világbajnoki dobogók tetején
Az 1932-es montreali világbajnokságon ezüstérmesek lettek. A magyar párok közül a Szollásék ezúttal biztosan verték a hazai kettőst, de Bruneték nimbuszát ezúttal sem téphették szét. A korabeli sajtó ismételten, a bírákat hibáztatta, akik "megint gépies buzgalommal pontozták első helyre a múlt dicsőségeiből táplálkozó francia párt.” Ezután sorozatban három világbajnoki címet (1933-1935) és 1934-ben Európa-bajnoki címet is nyertek, technikai újításuk, amit ők csináltak először a világon, az egykezes halálforgás volt. A 35-ös világbajnoki aranyat Budapesten nyerték meg, életük nagy futásával, négyezer néző vastapsát élvezhették a Városligetben. Az 1936-os Garmisch-Partenkirchen-i olimpián ismét nem sikerült fényesebb érmet elhozniuk, ezúttal a hazai kedvencek, Herber és Baier ellen való küzdelemben maradtak alul, és egy osztrák páros bejött eléjük. A versenyükre kíváncsi volt Adolf Hitler kancellár is, aki az eredményhirdetésnél is ott volt. A hatszoros magyar bajnok az 1936-os szezon után visszavonult, noha csábították a profik közé a jégrevübe, nemet mondott. A 36-os olimpiára így emlékezett vissza:
Reméltük, hogy győzni fogunk, noha gyenge páros nem volt a mezőnyben. Tudtuk, ha hibátlanul versenyzünk, akkor olimpiai bajnokok leszünk. Gyakorlatunk nehéz, tartalmas volt, de kevés lendülettel hajtottuk végre. Itt-ott egy-egy hiba is becsúszott. Talán közrejátszott az is, hogy tizedikként indultunk, és a pálya rossz állapota megnehezítette kűrünk hibátlan végrehajtását.
„„
Megvásárolt papírokkal élte túl a holokausztot
Unokaöccse a Magyar Nemzetnek 2013-ban nyilatkozott Rotterről. "Babi néni egyszer minden átmenet nélkül kibökte, mennyire restelli, hogy kezet fogott Hitlerrel az olimpián. Úgy szégyellte, hogy nem akart róla beszélni. Emlékszem, egy televíziós interjúban is kibújt a válasz alól. Holott ez a kézfogás semmiképpen sem az ő szégyene. 1936-ban az átlagember nem tudhatta, mi történik Németországban, és főleg hova jut el Hitler, hogy népirtás, holokauszt lesz. Ami Babi nénit is majdnem utolérte. Megvannak a papírok, amiket vásároltunk, hogy ne essen bántódása.”
Civil karrier, híres unokatestvér
Rotter Emília felsőkereskedelmi érettségi után államszámviteltani vizsgát tett le. 1936-ban lépett be a Budapesti Műszaki Egyetemre, ahol adminisztrátorként, tisztviselőként dolgozott 1968-as nyugdíjba vonulásáig, majd nyugdíjasként még további két évet töltött adminisztrátori ügyintézőként két tanszéken. Unokatestvére, Rotter Lajos repülőgéptervező 1936 augusztusában a berlini olimpia tiszteletére „Nemere” vitorlázógépével 3 óra 55 perc alatt 326 kilométert repült az előre bejelentett Berlin (Rangsdorf)-Kiel (Holtenau) távon, ezzel nem hivatalos világrekordot állított fel. Rotter Emília 2003-ban halt meg, Nagymaroson nyugszik.
