Regőczy

Krisztina

Egyéni műkorcsolyázóként indult karrierje, 1961-ben, amikor leigazolta a BSE (Budapest Sport Egyesület). Jégtánc karrierje itt kezdett virágozni, bár a legendás Regőczy-Sallay duó története csak 6 évvel később, egy rendkívül szerencsés edzői utasítással kezdődött: Egy jeges edzés alkalmával, egy különleges edzői utasítás érkezett: „Na gyerekek, ma este valami mást csinálunk! Partner csere lesz! Krisztike fog a Bandikával korcsolyázni!” – ezzel a Lizák Tibi bácsi által kimondott néhány mondattal kezdődött kiemelkedő pályafutása Sallay Andrással, 1967-ben.

A kezdeti években Dillinger Rudolf irányította munkájukat. Pályafutása során édesanyja, Némedy Ágnes kezei alatt nevelkedett, aki egész versenyzői karrierjét végigkísérte. Némedy Ágnes mellett, 1975-től Nagy Zoltán a Magyar Állami Operaház zseniális szólistája, balettművésze és balettanár szinte minden déli edzésükön részt vett, mindenhová utazott a párossal és mint felkészítő mester hallatlan tudásával segített a koreográfiákban, valamint a testi és lelki felkészítésben. A sikerekben gazdag amatőr pályafutásuk során a világhírű Betty és Roy Callaway edzőpáros segítette munkájukat. 1970-80 között magyar jégtánc válogatott tagjaként szerepelt számtalan világversenyen. 1972-ben lettek először magyar bajnokok, melyet egészen 1980-ig folyamatosan megvédtek. Ez időszak alatt rendszeres résztvevői voltak a nemzetközi bajnokságoknak, sorban részt vettek 2 olimpián, 9 világbajnokságon, valamint 11 Európa-bajnokságon. 1974-től valamennyi világ- és Európa-bajnokságon, továbbá az 1976-os és 1980-as olimpián is az első hat között végeztek. Az előbb említett innsbrucki ötkarikás játékokon 1976-ban szerepelt először olimpiai versenyszámként a jégtánc, a táncospár az 5. helyen végzett, mely óriási sikert jelentett Magyarországnak. Az olimpiát követő szezonban, állhattak először nemzetközi bajnokságon a dobogóra, a finnországi Európa-bajnokságon a 2. helyezést értek el. A kimagasló eredmények forrása nem apadt el ezek után sem. 1978-ban a kettős az Európa bajnoksági jó szerepléssel bronzérmet nyert, majd az ottawai világbajnokságon is harmadikok míg az 1979-ben Bécsben rendezett világbajnokságon ezüstérmesek lettek. 1980-ban Regőczy-Sallay kettős felett kis különbséggel győzedelmeskedett Linicsuka/Karponoszov a lake placid-i olimpián. A korcsolya-szerető közönség, ugyanakkor úgy ünnepelte őket, ahogy olimpiai bajnokokat illik. Ugyanezen évben a dortmundi világbajnokságon győztesen került ki a magyar kettős a szovjet pár elleni versenyfutásból, ezzel megszerezve Magyarország első (máig is egyetlen) jégtánc világbajnoki címét. Az eseményekről később Regőczy így nyilatkozott: “Hiába taglalgatjuk, nem tudom mennyire változtatta volna meg az életünket, ha elsők vagyunk az olimpián, így talán sokkal több figyelmet kaptunk mert mindenki emlékezett rá. Két hét múlva a vb-t megnyertük, ami nagyon fontos volt számunkra, főleg azután, hogy az olimpián végig 38 fok feletti lázzal versenyeztem”. (m4sport.hu) Napjainkban is legismertebb szereplői a magyarországi jégtánc szakágnak. Amatőr pályafutásukat világbajnoki győzelmük után fejezték be, mely egy előre meghozott döntés volt, tudták, hogy az lesz az utolsó szezonjuk. Regőczy tudatosan készült arra, hogy az amatőr sportolás olyan, aminek egyszer vége lesz. A páros mindkét tagja úgy véli, hogy a jégrevü nagyon jó levezetése volt pályafutásuknak.

A világbajnokságot követően, az Ice Follies és a Holiday on Ice jégrevűvel turnéztak Észak-Amerika szerte. A 2 év alatt, 631-szer adták elő a Monti Csárdás-t, változtatás nélkül az amerikai közönség nagy megelégedésére! Taróczi Balázs után másodikként szerepelhettek magyar színekben profi sportolóként külföldön. Az amatőr világbajnokság megnyerése után kétszer lettek a profi világbajnoki cím védői. Mai napig úgy vélekedik, hogy bárcsak visszamehetett volna a versenysportba, azzal a tudással és tapasztalattal, amelyre a jégrevű időszakában tett szert. A hivatásos karriert követően, a jégkorcsolya berkein belül helyezkedett el, a mai napig szerves résztvevője a nemzetközi korcsolyasportnak.

1984-ben történt visszavonulása után először Bostonban jégtánciskolát nyitott, később Los Angelesben, Hawaii-on, majd San Franciscoban, edzőként tevékenykedett, illetve Európában nemzetközi edzőtáborokat szervezett. Budapesten edzőként a magyar utánpótlás nevelésével is foglalkozott. Edzői karrierje alatt számos nemzetközi jégtánc bajnok korcsolyázót nevelt, többek között japán, szlovák, német és magyar bajnokokat is. Kiemelkedő eredményei közé tartozik társedzőként olimpiai bajnok jégtánc pár felkészítésében való részvétele is.

Profi pályafutása után Krisztina hosszú évekig Bostonban volt vezető jégtánc edző, sportvezető, majd a 90-es években hazatért Magyarországra. 1996-tól a Nemzetközi Korcsolyázó Szövetség (ISU) vezetői pozícióiban tevékenykedik: 1996-2000 között az Edzőbizottság elnöke volt, 2000-2010 között a Jégtánc Szakbizottságának tagja, majd 2010-2018 között az ISU műkorcsolya, jégtánc és szinkron korcsolya szakági Sportigazgatója volt. Részt vett az ISU pontozásos rendszerének megreformálásában. 2002 óta Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) tagja, 2009-től 2017-ig a MOB elnökségének tagja, valamint a szervezet Nők a sportban bizottságának vezetője lett.