Fanatikus kenus
Magyarország első olimpiai érmese a sportág kenu szakágában Novák Gábor volt, aki nagyon fiatalon, 1952-ben Helsinkiben
C-1 10.000 méteren az amerikai Havens mögött ezüstérmet szerzett. A „fanatikus kenusnak” nevezett versenyző a Józsefvárosban nevelkedett, de 1948-ban a család Angyalföldre költözött. Bátyja ekkor már az NTE (Nemzeti Torna Egylet) színeiben evezett, neki vitte minden vasárnap a meleg ebédet a Szúnyog-szigetre, és közben kedvet kapott a vízisportokhoz. 1949-ben jelentkezett Szabó Ferencnél, a Budapesti Építők (MÉMOSZ) edzőjénél, és 1963-as visszavonulásáig ennek az egyesületnek a tagja volt. Bár kezdetben párosban térdelt a kenuban, társát, Kerekes Ferencet bevonultatták, és ő nem keresett más párt, egyesben folytatta. Az 1951-es felnőtt válogatón is egyesben indították el, és meglepetésre, ifiként győzni tudott. Ezzel a sikerrel bekerült a válogatottba, és egy évvel később, Helsinkiben a kenu szakág első olimpiai érmét nyerte meg.
Lámpalázas versenyzőtípus volt
Saját bevallása szerint rossz versenyzőtípus volt, az edzéseken mindig jobb teljesítményt nyújtott. A versenyeken lámpalázzal küzdött olyannyira, hogy az 1954-es vb-re készülve – ahol nagy esélyesnek számított – egy hét alatt 73kg-ról lefogyott 68-ra, ami egy erőt kívánó sportágnál jelentős előnyt adott a vetélytársaknak, így a hatodik helyen végzett. Bár a melbourne-i olimpia előtt is ő számított itthon a 10000 méter esélyesének, a szakvezetés Parti Jánost nevezte, Novák Gábor pedig nem utazhatott a játékokra. Akkor úgy gondolta, végleg abbahagyja, de 1957 tavaszán újra vízre szállt, és a hazai bajnokságon mindhárom egyes számban győzött, majd Gentben 1000 méteren a szakág első Európa-bajnoki-aranyát nyerte meg. Fanatizmusát bizonyítja, hogy annyira kihajtotta magát, hogy a célba érkezés után elájult a kenuban. Az aktív sportot 1963-ig folytatta, amikor a jajce-i világ- és Európa-bajnokságon a kenu kettesek 10000 méteres versenyében párjával, Szopkó Györggyel tizenegyedikek lettek. Ezt az eredményt azonban kevesellte, és végleg letette a lapátot.
Utánpótlással foglalkozott
A Testnevelési Főiskolán 1967-ben szerzett edzői oklevelet, és pályafutása befejezése után 1969-ig egykori klubjának utánpótlásával foglalkozott, tanítványi közül kiemelkedik a későbbi olimpiai bajnok Vaskuti István. Legnagyobb eredményéről, az olimpiai ezüstéremről és pályájáról egy születésnapi interjúban így nyilatkozott Jocha Károlynak a Szentendrén élő Novák Gábor:
„Rossz versenyzőtípus voltam, az edzéseken minden sokkal jobban ment, a versenyeken viszont állandóan „liftezett” a gyomrom. Helsinkiben ezer méteren is indulhattam volna, hiszen én voltam a bajnok, de ott Parti Jánost nevezték, így nekem maradt a tízezer méter. Az első ezerötszáz méteres egyenesben még vezettem, de azt követően mind tanácstalanabbá váltam, s végül másodikként értem célba. Talán furcsa, de elégedett voltam, s mindmáig az is vagyok. Már 1952-ben géplakatos szakmunkás bizonyítványt szereztem, később programozó lettem. A leghosszabb időt a Magyar Acélnál töltöttem el; összesen öt helyen dolgoztam, s a Hungexpótól jöttem nyugdíjba.”
“„
Érdekesség
Érdekesség, hogy Tálos Zoltán fotót készített Novák Gáborról a Margitszigeten, edzés közben. Később ennek a legendás fotónak alapján Söptei Róbert kenus edző érmet vésetett, amely érem hosszú ideig őrizte Novák Gábor kitűnő technikáját.