Waicz

Éva

Waicz Éva 1960-ban az Acélöntő Sportkör evezős szakosztályában, édesapja kezdeményezésére kezdett el sportolni, Szakács Márton volt első mestere, aki a Nagy-Dunán először túrahajóban, főleg hosszú túrákon alapozta meg szilárd technikai tudását. Alig öt évvel azután, hogy először lapátot fogott a kezébe, a hazai női párevezős mezőny élvonalába emelkedett. Szűcs Mária csapattársával együtt az Acélöntő felnőtt női négypárevezősében az országos bajnokságon 2. helyen, a kétpárevezősök felnőttmezőnyében 3. helyen végeztek, ebben a versenyszámban a Budapest-bajnokságot meg is nyerték.
Teljesítményükkel elnyerték a szakvezetés bizalmát, a válogatott keretben találta magát a két fiatal versenyző. A klubra jellemző szinte családias, baráti légkörben a már eredményes felnőttversenyzők (pl. Mózer Erzsébet) is segítették fejlődésüket. Az 1965. évi duisburgi Európa-bajnokságon a kétpárevezősök mezőnyében állhattak rajthoz. Sikeres elő-, majd reményfutam után a döntőben kétszer is idő előtt kiugrottak a rajtban, amit – a hazainál szigorúbb nemzetközi szabályok – a versenyből való kizárással büntettek. E szerencsétlen körülmény miatti elkeseredésük is minden bizonnyal közrejátszott abban, hogy az 1966. év lett sportpályafutásában az utolsó, amikor azonban az Acélöntő négypárevezősével még egy bajnoki második, és egypárevezősben bajnoki harmadik helyezést is elért.

Közgazdasági technikumban tett érettségi után először a Közért, majd a Csemege Kereskedelmi Vállalatnál helyezkedett el, ahol az évek során több munkakört is betöltött (bolti eladó, pénztáros). Később, 1985 tavaszán, továbbképezve magát reklám- és propaganda, valamint felsőfokú áruforgalmi (kereskedelmi) szakvizsgát tett, azt követően statisztikus-gazdasági munkatársa lett a vállalatnak. 1969-ben ment férjhez Páldi László Sándorhoz, aki az EVIG (Egyesült Villamosgépgyár) villamosmérnöke volt; 1973-ban született Nóra lányuk közgazdász, 1976-ban születtek fiuk, Márk szintén villamosmérnök. Éva öt unokája már mind fiatal felnőtt.