Rövid versenyevezős pálya
Szűcs Mária szülei munkahely-változtatása miatt egyéves korában került Budapestre. Édesanyja munkahelyének, a Chinoin Gyógyszergyárnak volt egy túraevezős klubja, ott ismerkedett meg az evezéssel. 1961-ben egy túraversenyt követően invitálta őt Szakács Márton edző versenyzőnek az Acélöntőbe. Négy évvel később már nagyon komoly sikereket ért el: az Acélöntő felnőtt női négypárevezősében az országos bajnokságon 2. helyen, a kétpárevezősök felnőtt mezőnyében Waicz Évával párban a 3. helyen végeztek, ebben a versenyszámban a Budapest-bajnokságot meg is nyerték.
1965. júniusban a nagy nemzetközi versenyen Berlin-Grünauban állhatott rajthoz, négypárevezősben (Pekánovits Mária, Szűcs Mária, Salamon Ágnes, Domonkos Anna, Gersy Magdolna kormányos) a 4. helyen végeztek. Augusztusban, a tatai felkészítő edzőtáborozás után, a Duisburgban rendezett Európa-bajnokságon dublóban indulhatott Waicz Évával, ahol sikerült bekerülniük a döntőbe, de ott kétszer is kiugrottak a rajtban, ezért kizárták őket. 1966-ban még együtt edzett az Acélöntő-négyes, versenyeken is rendszeresen részt vettek, sőt előfordult, hogy legyőzték a VASAS-négypárevezőst, akik az előző három Eb-n bronzérmesek voltak.
Fontosabbá vált az orvosi életpálya
1967-ben felvételt nyert (az akkori nevén) Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karára. Ezt követően az egyetemi tanulmányok zavartalan folytatása nem tette lehetővé az élsportolói munka vállalását, az evezést abbahagyta.
1973-ban fejezte be, a Semmelweis Orvostudományi Egyetemet, majd ugyanabban az évben férjhez ment dr. Kun Zoltánhoz. Két gyermekük született: Zoltán (1977) és Viktória (1979). Mária a diploma kézhezvétele után az Újpesti Károlyi Kórház Laboratóriumában kezdett el dolgozni, egyben megkezdte a Laboratóriumi Szakorvosi képzettséget adó posztgraduális tanulmányait. 1985-től kezdve a MÁV Kórházban folytatta laboratóriumi szakorvosi tevékenységét, erről a munkahelyről és pozícióból vonult nyugdíjba 2007-ben.
Sok szeretettel gondolok evezős sporttársaimra, edzőimre, akik a sporteredmények elérése mellett az együttes csapatmunka örömeivel is megismertettek, így mindenek előtt Háry bácsira (Móricz László) és Szakács Marci bácsira. […] visszagondolván az evezős sportban eltöltött éveimre, szeretném kihangsúlyozni, hogy nemcsak az elért eredmények tették számomra kedvessé […], hanem az együvé tartozás érzete, amelynek kialakítására és permanens fenntartására edzőink legalább annyira törekedtek, mint a technikai, erőnléti képességek kifejlesztésére. Akkoriban az edzőink a mai sportpszichológusok szerepét is betöltötték.
„„
Forrás
Szűcs Mária adatközlése, 2026. március
