Szandtner

Egon Ferenc Frigyes

A Szandtner-fivérek életútja nemcsak gyermek- és kamaszkorukban, hanem sportpályájukban is szorosan összefonódik. Szandtner Gyulának, a Szandtner Károly és Fiai Első Magyar Tésztagyár tulajdonosának másod- és harmadszülött gyermekei. A család 1875-től nyaralt Visegrádon, majd 1918-ban megvették ott a Fő utca 22. szám alatti nagy zöld kapus házat. A ház kertje a Dunáig ért. A család itt töltött minden nyarat. Az apa, Szandtner Gyula és testvére Béla is evezett, eredményes versenyzői voltak a Nemzeti Hajós Egyletnek, 1900–1904, illetve 1893–1902 között. Mindketten választmányi tagok is voltak az Egylet elnöksége mellett, 1905–1909, illetve 1920–1932 között; sőt Béla pénztárosi (1896–1909) és igazgatói (1910–1919) tisztet is betöltött.

Egon sovány, magas, rossz testtartású kamasz volt, ezért kezdett a család által egyébként is kedvelt sportba. Az Egylet tagnyilvántartásában 1930-tól szerepelnek a testvérek. Egon első győzelmét 1931-ben jegyezték fel, az újonc négyes versenyében. Később a párevezésre tértek át, Egon 1934-ben két különböző versenyen is megnyerte az újonc szkiff versenyszámot. 1944-ig tartó pályafutása alatt öt felnőtt magyar bajnoki címet szerzett, 1934 és 1937 között Károllyal egy hajóban négyszer nyerték meg a kétpárevezősök versenyét, és 1937-ben Egon az egypárevezősök bajnoki futamában is győzött.

A testvérek 1934-ben álltak rajthoz először nemzetközi versenyen, a bécsi regattán megnyerték a junior kétpárevezősök versenyét, ugyanebben az évben itthon már felnőtt versenyt, sőt a bajnokságot is megnyerték. 1935-ben a Budapesten rendezett főiskolai világbajnokságon győztek, a Berlinben rendezett Európa-bajnokságon negyedikek lettek. Ezek után indultak olimpián, ám ott nem jutottak döntőbe. Az 1937. évi Európa-bajnokságon Amszterdamban egy ragyogó ezüstérem kiharcolásával zárták nemzetközi szereplésüket.

1929-ben érettségizett a Fasori Gimnáziumban, 1931-ben elvégzett egy egyéves, középiskolát végzettek számára kiírt kereskedelmi szaktanfolyamot, ami főiskolai szintű végzettséget nyújtott. Tanulmányai végén 1940-ben fejezte be Szegeden a Jogtudományi Egyetemet. Testvérével együtt tudatosan készültek a gyár vezetésére. Édesapjuknak az 1930-as évek közepétől mutatkozó betegsége, majd halála (1941) után nem maradt nagyon idejük a sportra, működtetni kellett a céget. Közben a háború is közeledett, többször behívták őket, tartalékos tüzérhadnagyok voltak. A család, Szandtner Gyula felesége, Blanka néni vezényletével sok éven keresztül vendégül látta a Nemzeti Hajós Egylet tagjait, akik Pünkösdkor feleveztek Visegrádra, majd délután visszatértek. Ebben az életszakaszban alapított saját családot, 1942-ben feleségül vette Dóra Évát, aki két leánnyal, Klárával (1944) majd Edittel (1945) és családi harmóniával ajándékozta meg.

A háború után családjának és testvére családjának sorsa tipikusnak mondható. A tartós élelmiszerek biztosítása fontos politikai kérdés volt, ezért a Tésztagyárat a háború után először állami irányítás alá vonták, majd kisajátították. A két fivér családja először Visegrádon keresett menedéket, majd mikor azt a házat is államosították, és utcára kerültek, jószívű svábok fogadták be őket és édesanyjukat, Szandtner Gyula özvegyét. Közben (1951) Egont kitelepítették. Orosháza mellett, Zsadányban töltött 2,5 évet, kubikosként. Visegrádra tért vissza családjához és a Duna túloldalán, a Váci Húsipari Vállalatnál dolgozott anyaggazdálkodóként. Nyáron a kompon, télen a befagyott Dunán tarthatta a kapcsolatot a vízzel. Bár a forradalomban nem vett részt, 1956 után a szomszédok feljelentése alapján Kistarcsára internálták, 5 hónapot raboltak el az életéből. Amikor már a „volt kizsákmányolók" nem voltak kitiltva Budapestről, 1958-ban feleségének külföldi rokonai segítségével megvehették annak a várbeli lakásnak a bérleti jogát, ami élete végéig szép, szeretett otthona volt.

A Nemzeti Hajós Egylet (NHE) margitszigeti klubháza a második világháborúban romhalmazzá vált, a hajók nagy része megsemmisült. A túlélő klubtagok, köztük Szandtner Egon is, a romos házat használhatóvá tették, 1947-ben újra kezdődhetett az evezős élet, de 1948-ban a klubot betiltották, a házat lebontásra ítélték. Az egykori klubtagok baráti találkozóikon, családi összejöveteleiken tartották a kapcsolatot egymással, míg – több mint 40 év múltán – eljött az újjáéledés lehetősége. Közben 1962-ben edzői oklevelet szerzett a Sportvezető- és Edzőképző Intézetben (SEKI), és annak birtokában edzősködött, a Vasas sportklubban lányokat oktatott. A rendszerváltás után az új Egyesülési törvény kínálta lehetőséget kihasználva 1990 márciusában dr. Szandtner Egon elnökletével – bár telephely és hajópark nélkül – újraalakult a Nemzeti Hajós Egylet. Egykori sporttársával Goszleth Tiborral együtt motorja volt, nemcsak a patinás NHE újraalakítási, hanem az azt követően a Danubius Evezős Klubbal (DEK) történő egyesítési, valamint az aktív versenyző fiatalok számára az otthonteremtési küzdelmeknek. A Danubius Nemzeti Hajós Egylet néven 1991. december 13-án megalakult, ma is a hazai élvonalba tartozó evezős klubnak egészen haláláig örökös tiszteletbeli tagja és alelnöke volt.

Hosszú, viszontagságos és tartalmas élete 87. évében ragadta el a halál, végső nyughelye a Farkasréti temetőben van (35/I-1-57/58). Lányai, Szandtner Klára és dr. Szandtner Edit még az évben, 1998-ban megalapították a „Dr. Szandtner Egon” örökös vándordíjat az országos bajnokságon a női felnőtt kétpárevezős versenyszámot megnyerő egyesület számára. Két fiúunokája folytatta nagyapjuk evezős hagyományait. Edit lányának egyik fia, Rózsa Bálint a DNHE-ben dolgozott, versenyzett seniorként, majd hobbievezősként (2007–2018); a másik, Lőrinc a Cserháti SC-ben evezett (1988–1997).

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben (Bp. 1994., III/123.o.); • Szandtner Edit adatközlése 2023.