Belevaló srác, aki lazán veszi az akadályokat, és mindenben sikeres
Gyerekként kerestem a mozgási lehetőséget, mert nálunk otthon is elvárás volt, hogy sportoljunk. Magas, vékony fiú voltam, aki eredetileg kajakozni akart, de a véletlen másképp hozta. Az uszodából kirúgtak, a teniszt kartörés miatt abbahagytam, s utána egy ismerősöm hívott el a Danubius Nemzeti Hajósegyletbe evezni. Nagyon lassan tetszett meg, és főképpen a társaság miatt maradtam. Talán az első összecsapások alkalmával, amelyeket nyolcasban vívtunk, érintett meg a versenyszellem. Nevelőedzőm Gábor György, becenevén Husi volt.
Elsőéves ifiként válogatott, első nagy felnőtt világversenyén hetedik
Szögi Lászlóval hetedikek lettünk a világbajnokságon kétpárban, de utána Szögi elment biciklit szerelni Új-Zélandra,
és egy évig nem jött vissza. Akkor Ficsor László volt az edzőm, 2001-től pedig Dani Zsolt. Elsődleges feladatunk volt, hogy új párt találjak, és Pető Tibi volt messze a legtehetségesebb. Ő hat évvel fiatalabb nálam, később, szkiffben is számtalanszor indultunk egymás ellen. Már az első összeülésen jól mentünk, és egy évvel később, a világbajnokságon kvalifikáltuk
magunkat az olimpiára, ahol ötödik helyezést értünk el.
Világbajnok leszek
Elhatároztam. A vágy annak idején Szögi mellett született meg bennem, végül 2001-ben, Luzernben, Tibivel sikerült. Veretlenül jutottunk a döntőbe, értelemszerű volt, hogy ott is nyerjünk. Nyertünk.
Személyre szabott edzésterv
Már Luzernre is aszerint készültünk, mi a legjobb nekünk. Például, amikor kimentünk egy nemzetközi versenyre, és láttuk, hogy aki nyer, az Filippi hajóban evez, ezért gondolkodás nélkül váltottunk. A versenyeken figyeltük az ellenfeleket, ki mit csinál. Sokat beszélgettünk külföldi evezősökkel – szlovénekkel, szerbekkel, hollandokkal –, akik közel engedtek magukhoz. Ezt nem én találtam ki. Egyik kenus haverom mesélte, hogy a szupersztár ellenfele egyszer elvitte Mexikóba, és a csónakházban megmutatta neki, hogyan készül. Itthon, kis országban, kevés versenyzővel nem nekünk kell feltétlenül feltalálni a spanyolviaszt. Felkészülés közben igyekeztünk távol maradni a fölöslegesnek vélt dolgoktól. De nem akartunk senkit idegesíteni ezzel.
Második győzelem
Amikor beértünk a célba, félájultan kérdeztem: mi lett? Azt hittük, harmadikok lettünk, de nem sokkal később kiderült, hogy megvan az arany. Emlékszem, amikor a díjkiosztót követően, miután éremmel a nyakunkban eleveztünk a tribün előtt, elkezdtem elemezni a technikai hibákat, s akkor Tibi rám szólt, hogy ezt talán nem most kéne.
Élsport és orvosi egyetem
A második vb-győzelmet követően sérüléssorozat vette kezdetét. Eltört a bokám, Tibinek a dereka ment tönkre, és 2007-ben még nyertünk világkupát, de nem jutottunk ki az Olimpiára. Szétváltak útjaink. Ő abbahagyta az evezést, én kox-perorban próbálkoztam. Végül a ’B’ döntőt nyertük. Van, hogy összeül valakivel az ember, és minden jó, és van, hogy bármit csinál, nem megy. A diplomámat a legnagyobb hajtásban, 2002-ben szereztem. Edzőtáborokban, edzések között tanultam, nem mondom, hogy könnyű volt. Utána a „Közgázon” orvos-közgazdász diplomát is szereztem.
Egészségügy, mint versenypálya?
Jelenleg a Honvéd Kórház Plasztikai- és Égéssebészeti Osztályán dolgozom. Még hátravan egy szakvizsgám, igyekszem minél hamarabb teljesíteni, aztán meglátjuk, hogyan tovább. A kórházban olykor alkalmazkodnom kell adott helyzethez, de nincs ráhatásom, hogy változtassak olyan dolgokon, amik nem tetszenek. Az biztos, hogy amit én magam csinálok, az működik.
Evezés és jégkorong
A Ferencvárosi Pingvinek csapatában hátvéd poszton játszottam. Nekem az szimpatikusabb, mint a csatár! Kemény sport, sokan agresszívnak tartják, de nagyszerűen megtanít az érdekek védelmére. Az biztos, hogy egy nyusziból nem lesz világbajnok, az oroszlán viszont nem mindenkinek szimpatikus. Önbizalom, vagányság kell – ez a titok!