Bánhidi

Emil Gusztáv Lajos

Édesanyja, Miklós Róza, festő- és szobrászművészek modellje, Édesapja, Bánszky Sándor (1888, Szeged – 1918, Villefranche-de-Rouergue, F) szobrász volt, aki a budapesti iparművészeti iskolában szerzett oklevelet, 1913-ban kiment Párizsba, ahol szép műterme volt a Rue Vaugirardon, de az első világháború megakasztotta művészpályáját, mint nem francia állampolgárt gyűjtőtáborba toloncolták, ahol a spanyolnátha áldozata lett. Emilt, és később megszülető húgát, az édesanya lánytestvére, Miklós Mária nevelte fel. Az édesanya másik testvére, bátyja, Miklós Gusztáv (1888, Budapest - 1967, Oyonnax, F) is festő- és szobrászművész volt, aki 1909-ben távozott Párizsba és ott lett elismert szobrász, festő, grafikus, formatervező. Bánhidi Emil maga is szépen rajzolt, festett. Végzős diákként gimnáziuma önképzőkörének művészeti szakosztályát vezette, a családjának a katonaévek alatt hazaküldött leveleibe, lapjaira is mindig rajzolt valamit.

Kamaszként vízilabdával kezdte a sportolást, gimnáziuma pólócsapatának volt oszlopos tagja, mellette a gimnáziumi sportkör vívószakosztályát vezette, később birkózott, de mindkét sportot annak erőszakossága miatt hagyta abba. Evezőssé válásában valószínűleg szerepet játszott testnevelőtanára, a gimnáziumi sportkör elnöktanára, Morich Ervin, aki az 1924. évi olimpián kétpárevezősben indult. Bánhidi Emil 1934-től a Nemzeti Hajós Egylet tagja lett. 1938-ra érett meg tudása: egypárevezősben megnyerte a válogatóversenyt majd a vidékbajnokságot is, az országos bajnokságon 2. lett; kétpárevezősben Goszleth Tiborral az oldalán hazai rendezésű nemzetközi versenyen, az országos bajnokságon is győztek. A Poznanban rendezett lengyel-magyar viadalon egypárban és kétpárban is a második helyen végzett. A milánói Európa-bajnokságon kétpárevezősben indultak és a rangos V. helyen végeztek. Bánhidi Emil volt a vezérevezős a hajóban, híresen félelmetes és eredményes volt az utolsó 500 méteren bemutatott finise. 1939-ben ugyancsak kétpárevezős hajóban megnyerték a bécsi, a berlini, a poznani és a luzerni regattát is, aminek eredményeként kiérdemelték az amszterdami Európa-bajnokságon való indulás jogát. El is utaztak, ám 1939. szeptember 1-jén az előfutamok előtt az Európa-bajnokság rendezői közölték a benevezett versenyzőkkel, hogy a versenyt le kell állítani, mert kitört a II. világháború. 1941-ben még egy országos bajnoki címet szerzett egypárevezősben.

A kőbányai Szent László Gimnáziumban tanult 1924 és 1933 között, itt érettségizett, ekkor még Bánszky Emil néven. Érettségi bizonyítványára 1934 júliusában írt utólagos igazgatói feljegyzés szerint vezetéknevét (nagykorúvá válva) 1934-ben Bánhidira változtatta. 1936-tól a Bp. kir. Pázmány Péter Egyetem Jog- és államtudományi karán tanult, de 1939-ben behívták katonának, tanulmányait nem fejezte be, hanem Pénzügyminisztérium kötelékében számvevőségi gyakornokként dolgozott. A háború előtt még segített a hajókat felmenekíteni a Bíbic-csónakházba a Római-parton.

1938-ban a IX. ker. Ecseri úti templomban vette feleségül Horváth Lujzát (1913-1983). 1940-ben született meg kislánya, Mária Lujza, akit már csak 1944 végén, a frontról való hazatérésekor ismert meg, addig nem is látta. Megsérült, légnyomástól csigolyatörést szenvedett, az István kórházba került. Onnan az oda bejáró, s általa ismert borbéllyal tudott haza üzenni, s annak segítségével szökött haza két mankóval, bújtatták egészen a felszabadulásig. A háború után a Fővárosi Tanács adócsoportjánál dolgozott, majd a IV. ker. Újpesti Tanács adócsoportjánál, innen ment nyugdíjba. 1950-ben született Éva lánya.

A háború után is evezett, de nem versenyszerűen, hanem hétvégeken feleségével túrázott, a Bíbic csónakházból indulva, rendszerint egykori nemzetis csapattársaival, Goszleth Tiborral, Haas Andorral és azok feleségével. Ugyanez a társaság szerda esténként is összejárt, szoros jó barátságban volt a Szandtner-fivérekkel is. Sőt! Mária lánya 1960-ban ismerkedett meg ifj. Szandtner Károllyal, a bajnokevezős fiával, akivel 1965. március 2-i házasságkötésének tanúja Goszleth Tibor volt. 1966-ban született Tibor nevű unokájából később evezős lett. Részt vett 1990/91-ben, a NHE újraélesztésében és a Danubius Evezős Klubbal való összeolvadásában, beszélgetett a DNHE fiataljaival evezős emlékeiről; a MESZ 1993. évi jubileumi kiállítására kölcsönözte érmeit és nemzetis emléktárgyait. Hosszú betegség után 1999. április 24-én hunyt el, a Rákoskeresztúri Új köztemetőben, családi sírban helyezték el hamvait.

• Nemzeti Sport, 1931. október 9., 9.o.; • A kőbányai Szent László Gimnázium Értesítői 1924-1932; • A Nemzeti Hajós Egylet 75 éves története 1862 – 1936 (Budapest, 1937. 183.o.); • Szandtner Edit adatközlése, 2024. augusztus; • Lánya, Bánhidi Mária Lujza adatközlése, 2024. szeptember.