Béres

Dezső

Béres Dezső 1977. szeptember 1-jén született Gyulán Béres József és Takácsy Katalin fiaként. Tíz éves koráig átlagos gyermekként élte mindennapjait, az Álmos vezér téri Általános Iskola és Gimnáziumban kezdte meg tanulmányait, azonban osztálytársainak, tanárainak és családjának feltűnt, hogy az egyik lábára sántítani kezdett. Az orvosok először lúdtalpasnak titulálták, nem gondolták volna, hogy komolyabb dologról van szó. A helyzet rosszabbodott, ujjai megdagadtak a kezén, így újra felkeresték a szakembert, aki beutalta Gyulára a gyermekreumatológiára. Különböző vizsgálatokat követően derült ki, hogy gyermekkori sokízületi gyulladás támadta meg a szervezetét. Különböző kezelések vették kezdetüket, Gyulán és Budapesten járt orvosokhoz. A romló állapota miatt az iskolai évek se voltak zökkenőmentesek, folyamatosan távol maradt, magántanulóként végezte az általános iskolai tanulmányait. A nyolcadik osztályt csak két év kihagyást követően tudta befejezni, mivel akkor volt legrosszabb az állapota. Majd 1994-ben Budapestre költözött a Mozgássérültek Állami Intézetébe (MÁI), mely bentlakásos iskolaként üzemelt.

Az intézményben töltött első év nehéz volt számára, nem tudott sokat találkozni édesanyjával a több mint 250 kilométeres távolság miatt. Az idő múlásával sikerült belerázódnia a körülményekbe, jobban megszerette a környezetet. Az intézmény segítségével Csehországba utaztak egy táborba, ahol kifejezetten mozgássérültek számára rendeztek programokat. A komfortos érzet megszerzése után különböző eseményeken vett részt. Ilyen alkalom volt, amikor kötelező sportolási jelleggel bemutatót tartottak boccia sportágból, melyet Dezső is kipróbált, de ekkor ez még nem fogta őt meg különösebben. Kis idő elteltével kapott egy telefonhívást, hogy nem lenne-e kedve mégis csatlakozni az edzésekhez. A gyulai születésű mozgássérült fiatal végül élt a lehetőséggel és 1995-ben belevágott a bocciába.

A sportág először hobbiként indult, kisebb hazai mérkőzéseken vett részt. Ekkor még sérültségi kategóriája, a BC4 nem tartozott a paralimpiai számok közé, így kevés lehetőség volt meghirdetve a versenyzőknek nemzetközi szinten. A boccia jól ment neki, megszerette idővel a labdajátékot. Első nemzetközi versenyére 2002-ben került sor Portugáliában, a világbajnokságon. Ekkor a jó teljesítményének köszönhetően felfigyeltek rá és társára, Gyurkota Józsefre. Lehetőségük nyílt a két évvel későbbi paralimpiára való kvalifikálásra. A világbajnokságot követően, egy évvel később Új-Zélandra utazott csapattársával egy boccia világkupára, amelyet sikerült megnyerniük, ezzel kvótát szereztek a 2004-es Paralimpiai Játékokra.

Athénban és a paralimpiák történetében először debütált a sportág BC4 sérültségi kategóriája. Az előzetes elvárásokat nem sikerült elsőre teljesítenie a Gyurkota – Béres párosnak, három mérkőzésükből egyet nyertek meg, ami összesítésben az ötödik helyezést jelentette nekik. Két párharcuk következett, melyek előtt sportpszichológus segítségével készültek fel. A lefolytatott beszélgetések hatékonynak bizonyultak, az aktuális világbajnokot és világbajnoki ezüstérmes párost tudták felülmúlni, ezzel előre lépve a harmadik, bronzérmet jelentő helyre. A küzdelmes versenynapokat követően így hazánk történelmének első paralimpiai érmét szerezték meg ebben a sportágban.

A paralimpiát követően több alkalommal is hívták őket nemzetközi versenyekre, melyeket legtöbb esetben finanszíroztak a külföldi országok szervezetei. Így készültek fel a sportág 2005-ös Európa-bajnokságára, amelyet sikerült abszolválni és párosban aranyérmet, egyéniben pedig bronzérmet szerezni Dezsőnek. A sportsikerek tovább gyarapodtak, egy évvel később Rio de Janeiroban párosban nyertek ezüstérmet a világbajnokságon, majd több egyéni és duoban elért dobogós helyezés következett a Gyurkota – Béres együttesnek.

A betegsége miatt az orvosok nehezen, de tudták kezelni állapotát, ami azonban folyamatosan kismértékben romlott. Többször esett át műtéteken, a nyakát és csuklóját is kellett kezelni, ezzel folyamatosan visszavetve a bocciában nyújtott teljesítményéből. Egészen 2018-ig foglalkoztatta a sport, igyekezett minél szebb eredményeket elérni, de elérte a korlátjait és a motivációját elveszítette. Ezt követően szakmai tanácsadóként folytatta a Magyar Para Boccia Szövetségnél, valamint adminisztrátorként az egyik korábbi egyesületénél.