Tagscherer

Imre

Budapesten született 1972. május 25-én, édesapja hatására lett sífutó, aki sífutott és biatlonozott. A sí iránti szerelem gyerekkorában alakult ki mivel normafai otthonukkal szemben állt a lesiklópálya sok hóval és pezsgő élettel, így iskola után estig gyakorolhatta a lesiklást. Sokat focizott gyerekkorában és állítása szerint ügyesebb volt, mint a sífutásban. Ezt igazolta az is, hogy az MTK és Honvéd megfigyelője is felfigyelt rá, de végül maradt a téli sportoknál. Édesapja ismerősei vitték le a Budapesti Honvéd Sportegyesületbe, de mivel az edzésmunka nem tetszett neki, néhány év múlva otthagyta. Évek múlva a társaság hiánya visszahúzta, a jó közösség miatt ott ragadt. Itt kapta a "Sumák" becenevet, mert bevallása szerint mindig igyekezett kicsit "csalni" az edzésadagokból. Nevelőedzője Kovács József volt, akinek nemcsak sportolás területén köszönhetett rengeteget, de nagyon jó nevelő hatással is volt rá. A fő ösztönző erő az volt, hogy jónak kell lennie, ha el akar jutni külföldi nemzetközi versenyekre. Minél jobb eredményeket ér el a téli és nyári versenyeken, annál magasabb szintre juthat a ranglistán. Kiegészítő sportágként biciklizett és futott, ami tökéletes nyári felkészítő edzés volt.

A sílövő Tagscherer Imre álma az volt, hogy hazánkat képviselhesse a téli olimpián, ez pedig háromszor (2002, 2006, 2010) is megadatott neki. Amatőrként, munka mellett sportolva ott volt 2002-ben Salt Lake Cityben, 2006-ban Tirinóban és 2010-ben Vancouverben. 2002-ben, Salt Lake Cityben a férfiak 20 kilométeres versenyében 59:51,8 perces (3 lövő hiba) idővel 70., a 10 kilométeres sprint versenyszámban 29:08,6 perces (3 lövő hiba) teljesítménnyel 75. helyen végzett a Vasas SC sportolójaként. Ezen az olimpián sífutásban is indult. Az 1,5 ki-lométeres sprintben (szabadstílus) 47., 20 kilométeren (üldöző) 74. helyen végzett. Ezután csak sílövészetben indult az ötkarikás játékokon. Négy év múlva 2006-ban, Torinóban a biatlon 10 kilométeres sprint számában 30:38,1 (3 lövő hiba) perces idő-vel 74., 20 kilométeren 1:05:11,1 (7 lövő hiba) órás teljesítménnyel 77. helyen végzett a KSI SE versenyzőjeként. Vancouverben a 10 kilométeres sprint versenyszámban 28:38,8 perces (4 lövő hiba) idővel 80., a 20 kilométeres egyéni indításos versenyben 58:02,6 perces (4 lövő hiba) teljesítménnyel 82. helyen végzett, itt már újra a Vasas SC színeiben. Harmadik olimpiája előtt, 38 évesen az utolsó pillanatban kapta meg az indulási jogot a Nemzetközi Szövetségtől 2010-ben. Hétszeres magyar bajnok. IBU kupa-győztes roller biatlonban. Testvére, Zoltán is háromszoros olimpiai résztvevő - világszinten is ritka, hogy van olyan testvérpár, aki indult három olimpián zsinórban, egyéni számokban.

Kellő támogatás híján a sportpályafutása harminc éve alatt tavasztól őszig folyamatosan az építőiparban dolgozott versenyzés mellett, ősztől tavaszig pedig sportolt, így amatőrként, saját erejéből érte el, amit elért és jutott ki három olimpiára is. A 2010-es vancouveri téli olimpia után a következő generáció felkészítésében szeretett volna tevékenykedni, mint edző, azonban a szövetség a megélhetéshez szükséges minimális bérezést sem állta. Bár a biatlont abbahagyta, egy harminc évig tartó pályafutást hirtelen lezárni nem volt könnyű, így néhány esztendeig még sífutott, majd 2015-ben „szerelt le” végleg. Megnősült, két gyermeke van, melettük pedig családi vállalkozása.

• http://www.olympedia.org/ • http://archiv.olimpia.hu/ • Arcanum • https://www.nemzetisport.hu/ • Győr Béla: Magyar biatlon versenyzők az olimpiai játékokon