Sportpályafutása
Panyik János neve - bár indult sífutó és síroller versenyeken is - egyértelműen a biatlonnal kapcsolódott össze. Mindig fiatalos és sikerei ellenére is nagyon szerény sportember volt. Az első komolyabb biatlonos sikert ő hozta el a sportágnak. 1984-ben ifjúsági II. korcsoportban magyar bajnok lett és ezzel bekerült az utánpótlás válogatottba. Az 1970-es születésű versenyző a fontos versenyeken mindig hozni tudta a legjobb formáját. Edzéseit keményen, céltudatosan és kitartóan végezte. Eredményei töretlenek voltak. 1989-ben síroller világbajnok lett. Panyik húsz éven át talált örömet a Mátra lejtőin síelőként a versenysportban. Már sífutóként is a sílövészet volt a későbbi célja. A sportág annál is inkább sajátja volt, mert élete párja, Dira Bernadett is sílövő olimpikon volt 1998-ban.
Élete versenye
Háromszoros olimpikon (1992, 1994, 1998), és ő érte el a valaha volt legjobb magyar biatlon eredményt világbajnokságon (1997-es Brezni-Osrblie), amikor is 10. helyezést ért el a 20 km-es egyéni versenyben. Ez volt az a futam, amire élete versenyeként tekint, hiszen a sportág leghosszabb versenyének négy lövészetét ekkor tudta egyedül hibátlan lövészettel (20/20 korong) lezárni. Ugyan kétperces hátránnyal maradt el a világbajnok német Ricco Grosstól, megelőzte viszont többek között a később világsztárrá váló francia Raphael Poirée-t is. A szlovákok abban az időben a világbajnokságon az első tíz helyezettet hívták ki a közönség elé az esti díjátadásra, azonban a szállásköltségek csökkentése miatt a magyaroknak hamarabb haza kellett jönniük a versenyről, így Panyik nem lehetett ott a díjátadáson, amit egész életében sajnált. A remek vb-helyezés után, bár korábban szó volt róla, a németek már nem fogadták be Panyikot edzőtársnak, vélhetően azért, mert már riválist láttak benne.
Az albertville-i olimpia (1992)
Panyik János tagja volt a magyar férfi váltónak, amely a 15. helyen végzett. Panyik első emberként még az ötödik helyen ért célba, az első lövészethez pedig még 50 méteres előnnyel jött be, a kamera őt külön mutatta is a lövészetnél, és futás közben is, ami azóta is kitörölhetetlen emlék nemcsak számára, hanem valamennyi rajongónak is.
Visszavonulása után
Panyik 2001-ben vonult vissza. "A havas felkészülés hiányzik a magyar síelőkből. Sok időt kellene tölteniük a magyaroknak olyan országokban, ahol több hónapos a havas szezon, ám az nekünk megfizethetetlen költség. Valójában én is ezért álltam le, pedig még egy olimpia belefért volna a karrierembe" - nyilatkozta 2010-ben a Heves megyei Sporttükörnek. Szeretett sportágától távol egy garázskapukat készítő cégnél dolgozott, ahol több egykori sporttársa is kollégájának számított. A Pest megyei Zsámbékon élt családjával és élete párjával, az ugyancsak biatlon olimpikon Dira Bernadettel. Fia Panyik Dávid, ifjúsági olimpikon volt biatlonban. 2018-ban emlékművet állítottak a gyöngyössolymosi Nagy Gyula Katolikus Általános iskola udvarán a település olimpikonjai - köztük Panyik János - tiszteletére.
Felhasznált irodalom
• Győr Béla: Magyar biatlon versenyzők az olimpiai játékokon című jegyzete
• http://archiv.olimpia.hu
• Arcanum
• http://skihungary.hu
• Ki kicsoda a magyar sportéletben? Babits kiadó