Családi háttér
Orsós Mária 1985. november 1-jén, mindenszentek napján született Kaposvárott, Orsós Zoltán és Orsós Mária gyermekeként. Bátyjai is sikeres sportolók voltak, mindketten fociztak és egészen az Európa-bajnoki szereplésig jutottak. Mária sem tétlenkedett, paralimpiai bronzérme mellett számtalan világbajnoki és Európa-bajnoki dobogós helyezést tudhat magáénak, mindemellett világcsúcsot is elért hármasugrásban.
Kaposvári felkészülés
A Kaposvári Bárczi Gusztáv Általános Iskolában fedezték fel, hogy jól mozog, folyamatosan vitték a kisebb megyei- és országos bajnokságokra. A sok sikeres verseny, folyamatos motivációt adott neki, vitte előre, mindig beleadott apait-anyait. 13-14 évesen került be az Építők SC (mai nevén Építők Atlétikai Club, Kaposvár) egyesületébe, ahol Rákhely Béla és Ács Lajosné vette szárnyai alá. A kaposvári atlétikapálya jó minőségű volt, így megfelelő körülmények közt tudott felkészülni a nemzetközi megmérettetésekre. Első igazán eredményes viadala 2000-ben, még a Sydney-i paralimpia előtt, Sevillába volt. A 4x400-as síkfutó váltóval világcsúcsot futottak (a váltó további tagjai: Frigur Mónika, Varga Margit, Károlyi Veronika voltak) és itt kvalifikálta magát a paralimpiára is egyéni számában, távolugrásban.
XI. Nyári Paralimpiai Játékok Sydney-ben
Az edzők meghatározó szerepe
Még nem volt 15 éves, mikor a Magyar Paralimpiai Csapat tagjaként kiutaztak Sydney-be, a XI. Nyári Paralimpiai Játékokra. A delegáció sportolói közül az atléták, azon belül is az ugrók voltak az utolsók, akik rajthoz álltak. Mária számára így kellő idő rendelkezésre állt az időeltolódás, a környezet és az atlétika pálya megszokására, megismerésére. Az összetartó magyar válogatott kijárt egymás versenyeire, szurkoltak csapattársaiknak sportágaktól függetlenül. Nem volt ez másként a távolugrásnál sem, ahol Orsós Mária mellett a férfiakat Ponyori Sándor képviselte, népes szurkolótábor figyelte ahogy pályára lépnek. Délután 5 órakor rendezték a női távolt, szakadó esőben, a lelátók megteltek. Mária ugrásai jók voltak, de mindig néhány centivel elmarad a dobogótól. Az utolsó előtti ugrására belépett, így egyetlen esélye maradt arra, hogy érmet szerezzen. Edzője, Rákhely Béla különböző instrukciókkal igyekezett ellátni a fiatal lányt, hogy kellő eltökéltséggel készüljön fel utolsó kísérletére. Az eszmecsere oly annyira jól sikerült, hogy telibe ötmétert ugrott, amellyel megszerezte a versenyszám bronzérmét.
Sikerekben gazdag folytatás
A siker sorozat folytatódott, 2002-ben a budapesti világbajnokságon világcsúcsot ugrott hármasugrásban, 11.42 méteres kísérletével. Nem sokkal ezután magánéletében is változások történtek, megszületett első gyermeke Frigur Ádám Patrik. Egy időre felhagyott a sporttal, de nem bírta sokáig és úgy döntött visszatér a rektortánra. A múltbéli eredményei alapján 2005-ben meghívták Canberra-ba versenyezni a paraatléták világbajnokságra. Mind távolugrásban, mind hármasugrásban bronzérmes helyen végzett. Eredményével megközelítette az akkor aktuális világcsúcsot, amit három évvel korábban ő maga állított fel.
Magánélet és versenysport
Első gyermeke születését követően újabb anyai örömök elébe nézett. Ekkor már foglalkoztatta a gondolat, hogy magánéletét milyen formában tudja egyeztetni a sportolói karrierjével. Miután nem volt megfelelően finanszírozva versenyzőként, így gyermekei eltartása mellett dolgoznia is kellett. Sok választása nem volt, a háttérbe kellett szorítania az élsportot, majd kis idővel később a visszavonulás mellett döntött. A versenytársaival a paralimpia után is megmaradt a jó viszony, nemcsak a versenyeken támogatták egymást, hanem a magánéletben is.