Barsi

László

Barsi László kisgyermekkorában sokat betegeskedett, emiatt két évig iskolába sem járhatott. A sok gyógyszer és kúra után orvosa utolsó kísérletként azt javasolta a családnak, hogy a gyerek kezdjen el sportolni. Szülei megfogadták a tanácsot, és a gyerek először a MAC színeiben úszott, majd 1924-től már a Budapesti (Budai) Torna Egylet (BBTE) színeiben atletizált. Még ebben az évben élete első versenyén 52.6 másodpercet futott 400 méteren, ami a kedvenc távja lett, ezután négy ízben javított rajta rekordot. Ettől kezdve csaknem egy évtizeden át az egyik legismertebb magyar atléta volt, sok nagy nemzetközi versenyen szerepelt sikeresen kora híres külföldi futói ellen. Képességeinek elismeréséül 1932-ben, első magyar atlétaként meghívták az amerikai fedettpályás versenyekre is. Pályafutása alatt 400 métertől 1500-ig bezárólag 14 egyéni bajnoki címet nyert, valamint 11 váltóbajnokságnak volt részese.

Barsi László népszerűségét jelzi, hogy a Nemzeti Sport 1927. év eleji olvasói szimpátia szavazásán Bárány István és három labdarúgó mögött az 5. helyen végzett. 1925 és 1934 között 18 alkalommal szerepelt a válogatottban, 1928-ban 400 méteren, 800 métreren és a 4x400 méteres magyar váltó tagjaként részt vett az amszterdami olimpián. Utolsó aktív évében, 1934-ben elindult a torinói Európa-bajnokságon is. Visszavonulásakor két fő távján 48.3, illetve 1:53.4 volt a legjobb eredménye. 1936-ban részt vett a berlini olimpiai fáklyafutásban, Barsi volt az a futó aki a fáklyát a Budapesten a Hősök terére vitte. A második világháborút követően a Magyar Atlétikai Szövetségben töltött be tisztségeket, majd az ötvenes években a Bp. Honvédban végzett eredményes edzői munkát.