Tornászból atléta
Bánhalmi Ferenc sportpályafutása 1939-ben az Izabella utcai kereskedelmi iskolából indult. Tornásznak készült, egy véletlen vállficam után lett atléta belőle. Testnevelő tanára, Paulinyi Jenő „fedezte fel”. Már első diákversenyén is későbbi távján, 400 méteren indult és győzött.
Sportpályafutása olimpiai részvétellel
Első egyesülete 1941-ben a MOVE Rákosligeti Társadalmi és Sport Egyesület volt. Alig húszévesen, 1943-ban felnőtt magyar bajnokságot nyert 400 méteren, amit ezen a távon a következő tíz évben további hét elsőség követett. Emellett 1944-ben megnyerte a 100 méteres bajnokságot, 1952-ben és 1954-ben pedig a 4 x 400 méteres váltóval lett bajnok. A második világháború után, 1946-tól 1950-ig, a Magyar Pamutipar SC, 1951-től 1954-ig a Vörös Lobogó Magyar Pamut, 1955–1956-ban pedig a Bp.-i Vörös Lobogó színeiben versenyzett. 1943 és 1956 között 26 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. 1948-ban és 1952-ben részt vett a londoni, illetve a helsinki olimpián, de már az előfutamok során kiesett. Annál sikeresebben szerepelt a főiskolai világbajnokságokon. 1949-ben Budapesten 400 méteren első, 1951-ben Berlinben 400 méteren és a 4 x 400 méteres váltó tagjaként második, 1947-ben Párizsban az ún. olimpiai váltó, 1949-ben pedig a 4 x 400 méteres váltó tagjaként harmadik helyezést ért el.
Sportvezető, majd elnök lett
Sportpályafutása befejezése után a Magyar Pamutnál az atlétikai szakosztály edző-vezető mindenese, majd elnöke volt. A sportvezetői pályán 1963-tól 1970-ig az MTK elnökeként, majd 1974-ig ügyvezető elnökekeként dolgozott.
Forrás
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu
• www.mtk.hu
• Antal Zoltán – Sass Tibor – László István: A magyar sport kézikönyve 1972 (Budapest, 1972)