Mondvacsinált atléta
Szülővárosában, Szolnokon sok sportágat kipróbált: volt úszó, ökölvívó, birkózó, evezős, sőt igazolt labdarúgó is, természetesen csak iskolai szinten. A 4 × 50 méteres váltóúszásban városi bajnokságot is nyert. Miután édesapja a fővárosban kapott állást, Budapestre költöztek. A házban, ahol laktak, volt egy atléta, ő ajánlotta: „Gyere a Postásba, kapsz állást is.” Így lett mondvacsinált atléta. Ekkoriban a legjobb eredménye a 400 méteres ideje, 53.8 másodperc volt.
Sikerek a salakon
1947-ben lett a Postás atlétája. Saját elmondása szerint elsősorban vágtázó szeretett volna lenni. Akkoriban irtózott a 400 métertől, és az első bajnoki címet is a 200 méteren nyerte 1951-ben, ekkor már a Budapesti Honvéd versenyzőjeként. A szakvezetők mégis a 400 méteren láttak benne több tehetséget. Az idő őket igazolta. 1954-ben egy Budapest–Párizs viadalon a legendás hírű Kovács Kiéri 1938 óta fennálló rekordját döntötte meg, majd két év múlva a magyar négyszázasok közül elsőnek futott 47 másodpercen belül. Egyéniben ötször, váltóban hatszor nyert magyar bajnokságot. 1951-től 1956-ig 22 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. Az 1951. évi berlini főiskolai világbajnokságon 400 méteres síkfutásban egyéniben arany-, a 4 × 400 méteres váltóval pedig ezüstérmet nyert. Az 1952. évi nyári olimpiai játékokon is részt vett egyéniben és a váltóval is, de nem sikerült dobogós helyezést elérni. Az 1954. évi berni atlétikai Európa-bajnokságon azonban újra sikeres volt: egyéniben bronzérmet nyert, a váltóval pedig ötödik helyezést ért el. Az aktív sportolástól viszonylag korán, 1957-ben, 29 éves korában vonult vissza.
A pálya szélén is eredményes volt
A sporttól a visszavonulása után sem távolodott el. 1958-ban a Magyar Testnevelés és Sport Tanács (MTST) tagjának nevezték ki. 1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) atlétaszakedzői oklevelet szerzett, és a Dunakeszi, a Budapesti Vasas Izzó, illetve a Budapesti Honvéd edzőjeként nevelte az új atlétanemzedéket. Tanítványai közül Könye Irma, Tatár István, Aradi János és Szigetiné Tóth Éva magyar bajnokságot nyertek.
Civilben is megállta a helyét
Sportpályafutása mellett mérnöki diplomát szerzett, és előbb a Csepel Vas- és Fémművek technikusaként, majd a Vegyiműveket Tervező Vállalat létesítmény-főmérnökeként dolgozott.
Forrás
• Muha József: Bajnokokkal szemtől szemben. Híres sportolók a múltról a jelenben (Budapest, 1987)
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A-H (Szekszárd, 1994)
• Antal Zoltán – Sass Tibor – László István: A magyar sport kézikönyve 1972 (Budapest, 1972)
• www.olympedia.org
• www.arcanum.hu