A sport szeretete
Pusztafiné Kovács Judit 1954-ben született Budapesten. Kerekesszékbe kerülése után férje, Pusztafi László 1978-ban tanította meg asztaliteniszezni. Kezdetekben a Halassy Olivér SC Gyógyászati Segédeszközök Gyár dolgozóinak megtartott edzésekre járt. Eleinte szórakozásként tekintett a sportágra, szeretett az ott összegyűlt emberekkel játszani néhány órát. Ahogyan telt múlt az idő, egyre többet gyakorolt és edzett, tehetségére pedig többen is felfigyeltek. Felkínálták a lehetőséget számára, hogy versenyek is kipróbálhassa magát, ami igazán megtetszett neki. Annak érdekében, hogy még a korábbiaknál is többet tudjon gyakorolni pesthidegkúti lakásukban felállítottak egy pingpongasztalt, amely aztán hosszú éveken keresztül meghatározó szerepet töltött be Pusztafiné életében.
Új fejezet
Amikor átigazolt a Rodáta SC-hez, új fejezet nyílt az életében, hiszen annak különtermében már sokkal jobb körülmények között készülhetett. Nem mellékesen, pedig, szomszédjával, jó barátnőjével, Sasváriné Paulik Ilonával innentől kezdve tovább csiszolhatták párosuk egyre erősebb kohézióját. 1985-ben utazhatott ki az első Európa-bajnokságára, Hollandiában egyéniben ezüstérmet szerzett. Eredményének köszönhetően elnyerte karrierje első komolyabb elismerését, amikor „Az Év Sportembere – Ligeti Vilma-emlékérem” második helyezettje lett. A paralimpiai játékokat közvetlenül megelőző, 1987-ben, Stoke Mandeville-ben megrendezésre kerülő Európa-bajnokság versenyein Sasvárinéval csapatban aranyérmet nyertek, ezzel a nagyszerű eredménnyel kvalifikálták magukat a kerekesszékes női mezőnybe az 1988. évi szöuli Paralimpiai Játékokra.
Szereplése Szöulban
Szöulban a TT3 sérültségi kategória egyéni versenyszámában indult, a csoportjából pedig tovább tudott jutni. A legjobb négy között, a későbbi paralimpiai bajnok, nyugat-német Christiane Weninger jobbnak bizonyult nála, így nem jutott a döntőbe és a bronzmérkőzés elveszítését követően végül a negyedik helyen végzett. A lendület nem hagyott alább a paralimpiát követően sem, a következő ciklusban az 1990-es hollandiai világbajnokság csapatversenyén Sasváriné Paulik Ilonával ezüstérmet szereztek, egy évre rá pedig a spanyolországi Európa-bajnokságon lettek aranyérmesek. Ennek köszönhetően biztos tagja lett az barcelonai paralimpiai csapatnak, hiszen ekkor már a férfiak mezőnyéhez hasonlóan az egyéni versenyeken túl csapatversenyeken is indulhattak a TT3-as női versenyzők.
A csapat sikere Spanyolországban
Az 1992-es játékokat megelőzően az a megtiszteltetés érte Pusztafinét, hogy a Thermál Hotel Aquincumban a paralimpiai eskü szövegét Pazinczár Attila atlétával és Czimmermann József ülőröplabda játékossal együtt mondhatta el. Ez pedig egy tökéletes előjele volt élete legkiemelkedőbb eredményének. Ugyan egyéniben sem a saját kategóriájában, sem a nyílt versenyben nem termett számára babér, a csapatverseny már máshogyan alakult. Ebben a küzdelemben ugyanis Sasvárinéval a második helyen zárták. Az angolszász nemzeteket egytől-egyig képesek voltak legyőzni (Egyesült Királyság, Egyesült Államok, Írország), viszont a németek ellen a világbajnoki döntőt követően vereséget szenvedtek, így ezüstérmesként zárták a 92-es Paralimpiai Játékok csapat versenyét.
Búcsú a sporttól
Ekkor még nem lehetett sejteni, de ez volt élete utolsó jelentős eredménye. A paralimpiát követően ugyan egy ausztriai nemzetközi versenyen még betegen is el tudott érni egy harmadik helyet, de az atlantai játékokra már nem utazott el, miután 1995-ben felhagyott az asztalitenisszel. Pusztafiné Kovács Judit 2001-ben hunyt el hosszantartó betegsége után.