Csonka

András

Csonka András 1988-ban született Salgótarjánban, édesanyja már három hónapos korában felfedezte, hogy valami nincs rendben fiával, aki nem használta a jobb kezét. Orvostól-orvosig jártak családjával, ahol különböző vizsgálatokkal próbáltak kideríteni ennek a problémának az okát. A Pető Intézetben kezdték meg először a kezelését, ahol megállapították a bal agyfélteke sérülését, melynek következtében jobb oldali bénulás alakult ki. A rehabilitáció során anyja segítette felépülését egészen 11 éves koráig, ennek köszönhetően nem került kerekesszékbe, ezzel rácáfolva az orvosok előzetes becsléseire. Későbbiekben a Dévény Anna Alapítványhoz került át, ahol középiskolás koráig foglalkoztak vele. Tanulmányait már az általános oktatási rendszerben kezdte meg, majd a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola (későbbiekben: Metropolitan Egyetem) gazdálkodás menedzsment szakán végzett, valamint hallgatója volt az Executive MBA - Turnaround menedzsment szakirányú továbbképzésnek. Később elvégezte a Testnevelési Egyetem OKJ-s edzőképzését.

Általános iskolás korában látta, ahogy testvére és barátai asztaliteniszeznek a nyári szünetben, ami neki is megtetszett. Így az oktatás megkezdését követően ütőt ragadott és kipróbálta magát a sportágban. Salgótarjánban Juhász Imre foglalkozott vele, igyekezett a lehető legjobban felkészíteni, mivel látta a fiatal fiúban lévő ambíciót. Megyei szinten, az épek között versenyezve sikereket ért el, aminek köszönhetően 1999-ben először vett részt a BVSC-ben megrendezett első osztályú újonc asztalitenisz versenyen. A viadalon felfigyelt rá Papp Dezső, a para-asztalitenisz válogatott akkori szövetségi kapitánya, aki látta a benne rejlő lehetőségeket és elhívta Debrecenbe egy edzésre, ahol a Berecki testvérek készültek a soron következő paralimpiára. Andrásnak megtetszett a parasportágban rejlő potenciál, így hamar edzésbe lendült. 2002-ben vett részt első para-asztalitenisz világkupáján, Ostravában, ahol, mint legfiatalabb játékos képviselte hazánkat. Egy évvel később a sportág Európa-bajnokságán, Zágrábban versenyzett a kontinens legjobbjai ellen. A Paralimpiai Játékok közeledtével egyértelművé vált számára a cél, szeretett volna kijutni Athénba. A hosszas felkészülés mellett, megannyi megmérettetésen vett részt, azonban nem sikerült kvalifikálnia magát a parasportolók legrangosabb eseményére. A Magyar Paralimpiai Bizottság szabadkártya igénylést adott be a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság felé, amit elfogadtak, így a salgótarjáni születésű asztaliteniszező is kiutazhatott a görög fővárosba. Élete első paralimpiája nem hozta meg a kellő áttörést, roppant fiatalon, 16 évesen egy mérkőzést sikerült nyernie, azonban ez az élmény jelentősen hozzájárult sportolói karrierjéhez.

A Montreux-ban rendezett eseményen jelentős fejlődést mutatott András az előző években mutatott teljesítményéhez képest. Reményeit a 2007-es esztendő megnehezítette, mivel középiskolában végzős volt, érettségire készült. A tanulmányait előrébb helyezte a sportnál, így a pekingi paralimpiát megelőzően kérdésessé vált kijutása. A sikeres vizsgáit követően egyetlen versenyen, a sportág Európa-bajnokságán indult el, ami az utolsó esélye volt a kvótaszerzésre. Egyéniben lehengerlő teljesítménnyel múlta felül a kontinens legjobbjait, végül pedig ezüstérmes lett, ezzel kvalifikálta magát a következő évben megrendezésre kerülő játékokra. Az Eb-n elért sikerekhez képest a kínai fővárosban nem jött össze a bravúr, de tisztességesen helyt állt a paralimpián. A fejlődésében jelentős szerepet vállalt edzője, Aranyosi Péter, aki mindig megtalálta a módját a megfelelő felkészülésnek. A 2009-es Európa-bajnokságon Csonka András ismét dobogóra állhatott, harmadikok lettek Zborai Gyulával és Gregor Zoltánnal. A rákövetkező évben újabb bronzérmet szerzett Zboraival a világbajnokságon. A paralimpikon asztaliteniszező bontogatni kezdte szárnyait, melynek köszönhetően sérültségi kategóriájának világranglistáján a második helyre lépett elő, ami a mindenkori legjobb helyezése.

Csonka András a Magyar Paralimpiai Csapat egyik meghatározó arca lett, aki biztos indulónak számított a 2012-es londoni paralimpián. A verseny előtti hónapokban egy rendezvény során lehetősége adódott találkozni az angol nagykövettel, akivel volt alkalma néhány barátságos meccset is játszani. A játékokon egyéniben nem aratott nagy sikert, azonban csapatban, Berecki Dezsővel sikerült felülmúlniuk a kiemeltként szereplő orosz ellenfeleiket, így ötödikek lettek. A 2014-es évben újabb világbajnoki bronzérmet szerzett, ugyanis Zborai Gyulával alkotta csapatuk a dobogó harmadik fokára állhatott fel a versenyen. 2015-ben a Bayreuth Openen egyéniben és csapatban is aranyérmes lett a kínaiak megverését követően, ezek után a verseny legértékesebb játékosa díjjal illeték meg, ami mai napig a legkedvesebb sportolói emléke. A következő évi Európa-bajnokságon egyéniben harmadik lett, amivel kvalifikálta magát a Rio de Janeiro-i paralimpiára (2016). A brazil fővárosban hosszú évek munkája ért be, ugyanis egyéniben sikerült egészen az ezüstéremig küzdeni magát, amit büszkén és örömittasan vehetett a nyakába.

Az ezüstérmet követően a Testnevelési Egyetemen kezdte meg az OKJ-s edzőképzést, ami sok erőfeszítésébe került, de a nehézségek ellenére 2018-ban sikeresen elvégezte a képzést. Felkészülését nagymértékben hátráltatta, hogy élete során második alkalommal kapott epilepsziarohamot, amiből hosszas felépülést követően tudott csak újra edzésbe állni. 2020 márciusában, a világjárvány kirobbanása előtt, sportágának utolsó paralimpiai kvalifikációs versenyén Spanyolországban ezüstérmet nyert csapatban pedig társával együtt aranyérmesek lettek, annak ellenére, hogy a csoportmérkőzések alatt kiment a bokája, így több szettet is sérülten játszott végig. 2021-ben a tokiói paralimpiára való felkészülése nem sikerült jól, covidból való felépülés hátráltatta a folyamatokat. A paralimpián végül asztalhoz állt, ahol csapatban ötödikek lettek Zborai Gyulával, egyéniben a legjobb 16 közé jutott be.