Gömöry

Pál

Gömöry Pál gimnáziumi évei alatt úszott és tornázott. Nyarait a Balatonnál töltötte, így mindig is szeretett volna vitorlázni, de erre csak 18 éves korában, 1954-ben adódott lehetősége. A Honvédban kezdte, Kalóz hajóosztályban. Egy év múlva már Repülő hollandiban versenyzett. Két egymást követő évben ezüstérmes volt az ifi bajnokságon. Felnőttként először az öccsével, Péterrel vitorlázott, 1958-ban bajnokok lettek. 1959-től már Lugosy Györggyel ült egy hajóba, és nyertek két bajnokságot 1961-ben és 1962-ben. 1965-től Izsák Szabolccsal folytatta, akivel szintén két bajnoki címet nyert (1965 és 1967).

Az 1968-as olimpiáig Gömöry Pál és a Litkey testvérek – Balázs és Bence – küzdelme fémjelezte a magyar Repülő hollandi élmezőnyt. 1966-ban az Eb-n a Litkey testvérpár 11., az 1967-es Eb-n a Gömöry, Izsák kettős az ötödik, 1968-ban a balatonfüredi Eb-n Gömöryék a nyolcadikak lettek. Ők utazhattak az olimpiára. 1968-ban Mexikóban az első futamban a biztató nyolcadik helyen értek célba, ám a következőben egy rossz mozdulat következtében Gömöry Pál megbillent, és térdével egy jókora lyukat ütött a hajó oldalán. Ezt így idézte fel: „Egy manővernél elvesztettem az egyensúlyomat, és térddel nekiestem a hajó oldalának. Hallottam a reccsenést, de azt hittem, »csak« a térdem, és nem is foglalkoztam a dologgal. A hajó azonban kinyílt, menetirányban szálkásan kitörött az oldala. Süllyedni kezdtünk, ki kellett állnunk. Nehéz volt megemészteni a történteket. Végül a harminc hajóból a huszonegyedik helyen végeztünk. Ezt itthon súlyos kudarcként értékelték. Tudtomra adták a sportág vezetői, hogy nem én vagyok a jövő embere.” Harminckét éves volt ekkor, és abbahagyta az élversenyzést.

Gömöry Pál 1970 és 1980 közt sárkányhajóban versenyzett, majd a nyolcvanas évek elején a Soling keltette fel az érdeklődését. 1983-ban bajnok lett ebben a hajóosztályban is. Később sokat vitorlázott különböző nagyhajókon, 1957-től kezdve mindegyik Kékszalagon elindult. 1983-ban a Hungáriával második helyen végzett, 1989-ben a Tramontánával első lett.

1957-ben szerzett vegyészoklevelet az ELTE-n. Nyugdíjazásáig az ELTE Általános és Szervetlen Kémia Tanszékén egyetemi adjunktusként dolgozott, majd vállalkozó lett. Egyik legfontosabb kutatási területe a mezőgazdaságban, talajkezelésben fontos huminsav előállítása, felhasználása volt, ma is személyesen rá, az ő munkájára való hivatkozással gyártják ezt a terméket. De a vegyészeti tudományának a vitorlázók is hasznát látták: ha kellett, különleges festékkel segített, különféle műgyantákkal kísérletezett már akkor, amikor ezek az anyagok még nem voltak a hétköznapokban hozzáférhetők. Munkája mellett 1970-től hét éven át az MVSZ elnökségének tagjaként, edzőbizottság vezetőjeként tevékenykedett. A Magyar Olimpiai Bizottságban a vitorlázást képviselő tagként segítette a sportágat. Nyolc éven át a Magyar Testnevelési Főiskola edzőképző szakán tanította a vitorlázás szaktárgyat, húsznál több szakedző diplomamunkáját irányította. Több szakkönyv (Vitorlázás, Szélcsendben viharban) társszerzője. Felesége, Litkey Réka síelő, vitorlázó. Sógora, Litkey Benedek olimpikon vitorlázó.

• www.olympedia.org • www.arcanum.hu • Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A–H (Szekszárd, 1994) • Hajó Magazin, 2003-03-01 / 92. szám