Első látásra beleszeretett a tornába
Szülővárosában, Szombathelyen ismerkedett meg a tornával. Ötévesen vitték először a szülei a tornaterembe, és első látásra beleszeretett. Tízévesen serdülő magyar bajnok lett, 2012-től csoportja legjobbjaként vezető szerepet vállalt a tornateremben. A sikert megízlelve megállíthatatlanná vált, nem riadt vissza semmitől, a korán keléstől és a sok gyakorlástól sem. Csak egy cél lebegett a szeme előtt: a versenyzés. Ünnep volt neki valamennyi verseny. Nem a legpatinásabb egyesületek versenyzőjeként tudta, mindig többet kell bizonyítania, de kibírta, folyamatosan lépegetett előre. Tizenöt évesen már kijutott a 2014-es ifjúsági olimpiára. Összetettben a 16. helyen végzett a kínai Nankingban, kedvenc szerén, ugrásban a 6. helyen zárt. 2015-ben az eszéki világkupán már ezüstérmes lett. Egy év múlva a felnőtt-Európa-bajnokságtól az utolsó pillanatban visszalépett könyöksérülése miatt.
Húsz éve várt aranyérem
A 2017-es kolozsvári Európa-bajnokságon nagyszerűen mutatkozott be, ugrásban bronzérmes lett a felnőttek közt. Egy év múlva, a skóciai Glasgow-ban az első helyen jutott be az ugrás szerenkénti Eb-döntőjébe. Az egyes sorszámot húzta. Nem volt túl elégedett, mert az első kísérleténél egy ritka nehéz, hat pontból induló ugrást választott – Jurcsenkóból indított előre szaltó másfél csavarral –, de kilépett az egyik lábával, ezért egy tizedet levontak tőle. Nevelőedzője, Rácz Gábor próbálta nyugtatni. A másik ugrásnál (ez 5,4 pontból indult) mindkét lába abban a mezőben landolt, ahol nem szabadott volna, ezért hiába volt magas az ugrás íve, és szép volt a földre érkezés is, három tizedet húztak le tőle. 14,633 volt az első pontszáma, a másodiké 14,066 – a kettő átlaga 14,349. Ez volt a viszonyítási alap a többieknek, de mivel a másik hét versenyző nem tudott ilyen magas értéket elérni, Dévai nyert. Varga Adrienn 1998-as Eb-aranya után ismét magyar aranyat láthattunk. Dévai könnyek közt fogadta a gratulációkat. Így értékelt a sikere után.
Alig találom a szavakat, nagyon izgultam a végén, hiszen mindenki utánam következett. Senki nem tudott magasabb pontszámot elérni, mint én. Nagyon boldog vagyok, sokat dolgoztam ezért.
“„
Rémálomszerű folytatás
Dévai végre tudta hajtani a világ legnehezebb ugrását, már csak tisztítani kellett rajta, az utómunkálatok hiányoztak, hogy a világbajnokságon is ki tudjon emelkedni. Az egyik edzésen azonban a lábujját beütötte a felemás korláton, és letört egy csonkszilánk belőle, műtétre szorult. Ekkor kezdődött a vesszőfutása. Az orvosi beavatkozás után a seb elfertőződött, ezért ismét kórházba került, és további operációkra került sor, a szteroidok pedig komolyan károsították a szalagjait és az ízületeit, csak mankóval tudott járni. 2019-ben újabb műtét várt rá, majd az antibiotikumos kezelés után júniusban újra edzeni kezdett, ám a koronavírus-járvány miatt versenyezni már nem tudott. 2020. októberi visszatérése nagyszerűen sikerült, ugrásban megint arannyal zárt a világkupán. Azután megsérült a térde is, és 23 évesen, kilenc műtét után elkeseredettségében bejelentette a visszavonulását. Ezekkel a szavakkal köszönt el.
Az Eb utáni 9. műtétemet intő jelnek is tekintettem, hogy valószínűleg az élet ennyit szánt nekem ebben a csodálatos sportágban. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Amiket elértem, azt már senki el nem veszi tőlem, de maradt bennem hiányérzet. Nem miattam alakult ez így. Amikor elkezdtem, nem gondoltam volna, hogy ilyen szép eredményeim lesznek. Az már örök rejtély marad, ha nincs a sérüléshullám, akkor mi lehetett volna.
“„