Gyerekkora
A mozgás és a futás már kiskorától meghatározóak az életében. Az általános iskola felső tagozatán Kónya Sándor testnevelő tanár fedezte fel az adottságait, folyamatosan motiválta, rendszeresen elvitte különböző atlétikai versenyekre, melyeket megnyert vagy dobogós helyezéseket ért el. Meghatározó pedagógus volt ő az életében, aki később is nyomon követte, és támogatta Fórián pályafutását, talán a személyisége miatt is lett Csilla pedagógus.
11 éves korában az iskolai mérkőzéseken még az irányító posztja az övé a kézilabdában. Egy tehetségválogatón kiválasztották a Debreceni Sportiskolába. Ezzel egy időben már tollaslabdázott. Nem érezte, hogy kézilabdában ügyes lenne, a tollasütőhöz lényegesen jobban vonzódott. Nagyon megtetszett neki a játék, az edzések hangulata, a csapattársak összetartása. Borbély Sándor és Hegedűs Csaba edzőkkel sajátította el a sportág alapjait. 16 évesen már magyar válogatott lett.
Életrajza
Első kiemelkedő teljesítménye: 1983 tavaszán úttörő olimpiai bajnok. Élete első interjúját adva a helyi Hajdú-Bihari Naplónak már ekkor azt nyilatkozta, hogy olimpikon szeretne lenni. A vágya 1992-ben megvalósult. Barcelonában képviselhette a hazáját és Debrecent az első olyan olimpián, ahol a tollaslabda is hivatalos sportág lett. Az ide vezető út hosszú volt, rengeteg edzés, edzőtábor, lemondás állt mögötte, de az élmények, a külföldi utak, a barátságok kárpótolták. Az olimpia előtt röviddel kibővítették a résztvevők létszámát, női párosban szabad kártyát kaptak. Az első fordulóban vereséget szenvedtek, ám katartikus élményt, kitörölhetetlen emléket kapott az öt karika hangulatától. Gyermeke, Gonda Daniella Csilla is megfertőződött a tollaslabda szeretetével, az ő vágya szintén az olimpiai szereplés.
Tehetség és szerencse
A sikerek hátterében mindig nagyon sok ember áll, nem volt másként az ő esetében is. A legjelentősebbek a családon túl: Lakatos Zoltán, a Hajdú Gabona Zrt. vezérigazgatója és felesége Dr. Lakatos Zoltánné, Ágnes, aki a pszichológusa, egyben mentáltrénere volt. A nevelőedző: Borbély Sándor, aki a mai napig szurkol neki, és taktikai tanácsokkal látja el.
A felnőtt válogatottban segítette és tanította meg cseles ütésekre egy svéd edző, valamint a nagybetűs kapitány, dr. Rolek Ferenc. Az olimpia előtt közvetlenül 1 évig a kínai Tan Hu edző segítette a napi 2 edzését. A szövetség főtitkára, Fleck Ottó is mindenben támogatta. Az aktív pályafutása befejezése után is lelkesen jár edzésekre és szenior Európa- valamint világbajnokságokra. Nagyon büszke az eredményeire, amelyekkel talán ahhoz is hozzájárulhatott, hogy Magyarország felkerülhetett a sportág nemzetközi térképére, és nem a ranglista végén kullogott.