Takács

Károly Ede

Budapesten egy szerény körülmények között élő családba született. Életét nagyban befolyásolta az I. világháború, testközelből ismerte a „katonáskodást”. Kedvelte a céllövészetet, s mivel más lehetősége nem volt ennek gyakorlására hivatásos katonának jelentkezett. A jutasi Honvéd Altisztképző és Nevelő Intézetben tanult, ahol leginkább a lövészet kötötte le, szinte a lőtéren lakott. Minden létező fegyverrel végzett lőgyakorlatot és már itt is kiderült őstehetsége. Később honvéd sportoktatói végzettségre is szert tett.

A sportlövészetet kispuskával kezdte, majd 19 évesen tért át a pisztolylövészetre. Mivel kiváló fizikai adottságokkal rendelkezett – bokszolt, atletizált, súlyt emelt, sífutott a lövészet mellett – hamar magas szintre jutott pisztolylövészetben is. Akkoriban hiába volt az ország legjobb pisztolylövője, nem indulhatott az 1936-os berlini olimpián, mert nem volt tiszt csak őrmester (származása miatt nem lehetett tiszt). Ez óriási csalódás volt számára, hiszen nála rosszabb eredményekkel győztek német és svéd altisztek Berlinben. A csalódás nem vette el a kedvét, még nagyobb tudatossággal, akarattal és elszántsággal készült az elkövetkező versenyeire. Végül itthon is feloldották a szabályt, tiszthelyettesként is lehetett válogatott.

Végzetes baleset történt. 1938 szeptemberében egy hadgyakorlaton felrobbant egy gránát a kezében, és elvesztette jobb kézfejét. A vasakaratú Takács Károly ekkor sem adta fel. Megtanult írni és lőni is balkézzel és óriási szorgalmának köszönhetően hamar eljutott ugyanarra a szintre, mint jobb kézzel. 1939-ben már ő lett a gyorstüzelőpisztoly magyar bajnoka, majd a luzerni világbajnokságon egyéni negyedik hely mellett csapatban világbajnok lett. A második világháború után újjáéledt a sport.

Az 1948-as londoni olimpián végre megmutathatta a 38 éves Takács Károly fantasztikus tudását. 59 induló közül világcsúccsal (580 kör) győzött. Négy évvel később Helsinkiben ismét győzni tudott 579 körrel 53 induló közül. Ezen az olimpián nemcsak versenyzőként volt sikeres, hiszen a második helyen végzett Kun Szilárdot edzőként ő készítette fel. Az immár kétszeres olimpiai bajnok Takács második olimpiáját 42 évesen nyerte, s hogy a lövészsportot még idősebb korban is lehet magas szinten űzni bizonyítja, hogy a négy évvel későbbi Melbourne-ben megrendezett olimpián is indult, ahol a 8. helyet szerezte meg. Elhíresült győzelmi beszédében - melyet előre megírt mindkét olimpián - „a biztos győzelemről” beszélt. Tanítványa Kun Szilárd egyszer elárulta, hogy Takács Károly bal zsebében volt a győzelmi beszéd, a jobb zsebében az egyéb esetekre írt beszéde. A világ valaha volt egyik legnagyobb sportlövője mindig mindenre fel volt készülve.

Kezdetben a Honvéd Tiszti Sportegylet (HOTIS) tagjaként versenyzett, 1945 után a Budapesti Partizán Sport Klub, majd a Budapesti Honvéd Sport Egyesület tagjaként az önműködő sportpisztollyal (gyorstüzelőpisztoly - 1947, 1948, 1949, 1951, 1954), szabadpisztollyal (1949), nagyöbű sportpisztollyal (1950, 1953, 1957, 1960) nyert országos bajnokságokat. Tagja volt a luzerni világbajnokságon (1939) győztes gyorstüzelőpisztolyos csapatnak. A moszkvai világbajnokságon (1958) 3. helyezett csapatban és egyéniben is, a bukaresti Európa Bajnokságon (1955) a 3. helyezett csapatban. Huszonötször szerepelt a válogatottban.

Aktív pályafutása befejeztével a Bp. Honvédnál edzette a fiatal sportlövőket, és tanította a sportlövészetet a Zrínyi Miklós Katonai Akadémián. Tizenegy magas szintű kitüntetés birtokosa volt, többek között megkapta a 48-as díszérmet a centenárium évében, 1951-ben az MN Sportérdem Érem aranyfokozatát, 1958-ban a Haza Szolgálatáért. 1960-ban Kiváló Szolgálatért kitüntetésben részesült. 1976. január 12-én 66 évesen bekövetkezett halálakor a „Néphadsereg halottjaként” dísztemetéssel kísérték utolsó útjára.

574 kör (1948. április 3., Budapest) országos csúcs, 578 kör (1948. április 11., Budapest) országos csúcs, 580 kör (1948. augusztus 5., London) világ- és olimpiai csúcs, 583 kör (1951. május 2., Budapest) országos csúcs, 589 kör (1953. március 22., Budapest) országos csúcs.

Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1951), A Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951), A Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954), Mesteredző (1962), Az évszázad magyar sportlövője (2000).

turul.info/napok/takacs, MSSZ 150 éves jubileumi kiadvány epa.oszk.hu.