Jogászként olimpiai résztvevő
Tharnói-Kostyál László a Barcsay utcai Madách Imre Gimnáziumban érettségizett, majd a Pázmány Péter Tudomány Egyetemen 1934-ben a jogi diplomát szerzett. Előbb a monori járásbíróságon, a budapesti Büntetőtörvényszéken majd a Honvédelmi Minisztériumban dolgozott. Éveken keresztül, mint a Turul Szövetség Országos vezére és a Magyar Nemzeti Diákszövetség sajtóvezetője tevékeny részt vett az ifjúsági mozgalmakban. 1939-ben már a nemzetiszocialista mozgalomban tevékenykedett, és kiadott egy könyvet „Magyar munkaszolgálat” címmel, melyben a kötelező táborozást szorgalmazta. Ezt követően a Tábori Élet, a munkaszolgálatos zászlóalj lapjának főszerkesztője lett. 1936-ban jelent meg Budapesten „Diadalkoszorú: a szabadság, szépség és szerelem eposza” című olimpiai munkája. A perzsa háborúkról, az ókori olimpiáról és a mitikus maratonról szól. Ezzel a művel vett részt az 1936-os berlini olimpia művészeti versenyében.
Az emigráció évei
1942-ben bíró, majd legfelsőbb bírósági bíró lett. Később az Igazságügyi Minisztériumban és a Külügyminisztériumban dolgozott. Ebben a minőségében 1945-ben Milánóba küldték a magyar nagykövetség titkárának. A második világháború után nem tért vissza Magyarországra, és állampolgárságát is elvesztette. Olaszországban dokkmunkásként és utcai cigarettaárusként dolgozott. 1948-ban Venezuelába került, ahol előbb pincérként dolgozott, majd miután megtanult spanyolul betársult egy caracasi ügyvédi irodába.
1964-ban az USA-ban költözött, ahol 1976-ban felvette az amerikai állampolgárságot.
Új hazájában a társadalomtudományok és a történelem oktatójaként és professzoraként dolgozott az az ország különböző főiskoláin és egyetemein. Haláláig a Humanista Világszövetség elnöki posztját is betöltötte.