Gyerekkori kezdetek
Misángyi Ottó tízéves korában már azért tanult meg angolul, hogy az angol sportkönyveket eredetiben olvashassa, 12 éves korában megírta egy diáksportegyesület alapszabályait. Budapestre kerülve az FTC középtávfutójaként versenyzett.
Még nem volt húsz éves, amikor 1914-ben a Magyar Atlétikai Szövetség jegyzője lett.
Aktív sportdiplomata
Még ugyanebben az évben, az első világháború kitörésekor hadbavonult és a kárpáti harcokban orosz hadifogságba esett. Hosszú éveket töltött a szibériai fogolytáborokban és csak a háború vége után sikerült hazajutnia, ahol azonnal bekapcsolódott a magyar sport talpraállitására irányuló munkába. Az FTC atlétáinak edzője lett, részt vett a Magyar Atlétikai Szövetség és az Országos Testnevelési Tanács megalapításában.
Tagja lett a Testnevelési Főiskolát megszervező hármas bizottságnak és a Főiskola indulása után, 1925-től az intézmény atléta tanára lett. Mindemellett elvégezte a kereskedelmi akadémiai tanfolyamot és a jogi egyetemet. Tíz éven át volt az ország sportügyeinek szakfelügyelője, majd az OTT szakelőadója és főtitkára. Külföldön is rendszeresen képviselte a magyar sport érdekeit a nemzetközi sportkongresszusokon, tagja volt a Nemzetközi Atlétikai Szövetség európai bizottságának, az olimpiai játékok versenybizottságnak is. Széleskörű sportírói munkásságot is végzett, számtalan kisebb-nagyobb szakcikke és tanulmánya jelent meg rendszeresen a hazai és külföldi szaklapokban.
Többszörös olimpiai résztvevő
1932-ben az Újkori atlétika története, 1936-ban pedig A testnevelés jelentősége a közművelődésben című művével vett részt az olimpiák irodalmi versenyeiben.
További művei: Az angol testnevelésről helyszíni tapasztalatok alapján (Budapest, 1928), A nevelő testgyakorlatok tanító anyaga (I–IV., Kmetykó Jánossal, Budapest, 1929), Az időmérés az atlétikában (Budapest, 1939), Népiskolai testnevelés (Kmetykó Jánossal, Budapest, 1943).
Mint atlétikai versenybíró 1924 és 1936 közt négy olimpián vett részt.
Az emigráció évei
1946-ban, miután lebombázták otthonát és ezzel együtt elvesztette világhírű sportkönyvtárát, nyugatra távozott és Svájcban, Sankt Gallenban telepedett le, ahol azon túl, hogy a helyi atlétikai egyesület edzőjeként dolgozott, 1948-ban és 1964-ben a svájci olimpiai atléta csapat hivatalos kísérője is volt.