Földes
Éva

Utoljára 1948-ban osztottak díjakat a szellemi olimpián, ezen Földes Éva bronzérmet nyert. A londoni olimpián a magyar csapat irodáján dolgozott.

Születési hely
Szombathely
Születési idő
1914. júl. 6.
Halálának ideje
1981. júl. 9.
Halálának helye
Balatonalmádi

Egyetemista korában fordult az olimpiai mozgalom felé

Szombathelyen született, elemi iskoláit is ott végezte, sok focimeccsen megfordult, mert édesapja a Sabaria vezetőségi tagja volt. 1936-ban, a berlini olimpia idején kezdett el foglalkozni sporttörténeti kutatásokkal. 1937-ben tanári diplomát szerzett.

A koncentrációs tábortól az olimpiai éremig

Zsidó származása miatt 1941-ben eltiltották az újságírástól. 1944-ben koncentrációs táborba került, 1945-ben testileg és lelkileg meggyötörve tért vissza Magyarországra a németországi Mauthausenből. A szellemi olimpiára Fiatalság forrása című művével nevezett be, amihez angol kivonatot is készített. Ebben az írásában tekintette át a nők sportját az ókortól az 1600-as évekig. 20 nemzet 50 pályaműve között szerezte meg az előkelő harmadik helyet, más női induló nem is volt.

Malőr a Wembley-ben

A Wembley stadionban kapta meg a bronzérmet, aminek különleges története van. Az eredményhirdetésre ugyanis úgy szólították, hogy Mr. Földes. El kellett magyaráznia a szervezőknek, hogy ő ugyan nem Mister, de a díj őt illeti, mert ő írt a sportoló nőkről. Nyelvtudását a magyar olimpiai csapat irodáján is kamatoztatni tudta, ahol tisztviselőként dolgozott.

Tanítás és írás

Az 50-es években sok kötete jelent meg, Az úszás mesterei az Ifjúsági kiadó gondozásában került a könyvesboltokba. 1957-től nyugalomba vonulásáig a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola tanára, 1962-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógia Tanszékének docense. Tagja volt a Magyar Pedagógiai Társaság elnökségének, a Tudományos Minősítő Bizottság Pedagógiai Szakbizottságának, a Pedagógia című lap szerkesztőbizottságának, továbbá az MTA neveléstörténettel foglalkozó albizottságának. 1981-ben egy balatoni vízi baleset áldozata lett. Férje, a Kossuth-díjas Elekes Lajos egy évvel később hunyt el.