A londoni olimpikon és a forradalom
Verbényi József 1924 nyarán Budapesten született. Tanulmányait 1942-ben kezdte a Testnevelési Főiskolán, de katonai szolgálata és a hadifogság miatt csak 1947-ben kapott diplomát. 1947-ben Párizsban, a főiskolai világbajnokságon, még a TF játékosaként szerepelt, s szerzett ötödik helyet. 1942-től játszott – megszakításokkal – a főiskola csapatában, majd 1948-ban a Postásban kosárlabdázott. Atlétikában, tornában, labdarúgásban és kosárlabdázásban jeleskedett. A kosárlabda mellett, saját elmondása szerint, a síelés és a tarokk lett a másik két „szerelme” Testnevelő tanári tevékenységét 1947-ben a budapesti Hernád Utcai Általános Iskolában kezdte meg. Később a TF-en sportpszichológiát, tudományos kutatást és kosárlabdát oktatott. Ő írta az első TF-es tankönyvet is a kosárlabdázásról 1952-ben, Páder Jánossal közösen. Ennek elismeréseként is a legfiatalabb docense lett a főiskolának. Játszott vagy éppen hol kisebb, hol nagyobb csapatoknál edzősködött, s amikor engedték neki, tanított a főiskolán. Az 1956-os szabadságharc és forradalom a TF-en érte, ahol tagja lett a Forradalmi Bizottságnak. A kollégiumban rekedt vidéki hallgatók élelmezését segítette, és higgadt magatartásával megóvta őket a veszélyes, felelőtlen cselekedetektől. A megtorlás időszakában 1957-ben letartóztatták, durván bántalmazták, majd a kistarcsai és a tököli internáló táborban tartották fogva. 1957-től börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után, 1958. októberében örökre eltiltották mindennemű sporttevékenységtől, így a tanítástól is. Segédmunkásként dolgozott egy kosárfonó szövetkezetben.
Új kezdet tanárként és edzőként
Kossuth Lajoshoz hasonlóan a börtönben kezdett el angolul tanulni. Szótárt készített a kosárlabda szaknyelvből, cikkei mindmáig hozzáférhetőek a TF könyvtárában. Újpesten, a Könyves Kálmánról elnevezett gimnáziumban taníthatott újra, 1961-től, 1975-ig.A Magyar Kosárlabdázók Országos Szövetségében számos szakmai tisztséget töltött be. Sok tanítványából lett élvonalbeli játékos valamint edző. 2014. december 4-én hunyt el, életének 91. évében. Siklósi Beatrix, a Könyves egykori diákja így emlékezett meg róla:
Verbényi tanár úr egy nagy tanárgenerációnak volt a tagja. Kimondhatatlanul sokat köszönhetünk nekik. Mindenekelőtt azt, hogy mindazt, amiben hittek, belénk tudták oltani. Így bármi is történjen, ők tovább élnek bennünk. Tisztességük, hivatásuk iránti alázatukat, a gyermekekért érzett felelősségüket visszük mi is magunkkal tovább.”
“„
Tiszteletére
Egyik legkiválóbb szakemberünk volt. Szaktudása mellett kitűnő pedagógiai érzékét, kiváló vezetői képességgel rendelkezett. Pályáját a politika törte derékba. Nagy veszteség, hogy a nagyszerű kosárlabda szakember nem vezetőként adhatta át tudását a következő generációnak. A Könyves Kálmán Gimnázium öregdiákjai baráti kört alapítottak, amelynek legfontosabb tevékenysége a Verbényi Kupa megszervezése és lebonyolítása volt. A 15 éven át megrendezett eseményen kezdetben az újpesti középiskolák fiú csapatai vettek részt, majd a lányok is pályára léptek, később pedig más kerületek diákjai is részt vettek a kupaküzdelmekben. 2000-ben jelent meg „Vitázom önmagammal” című könyve. A Jotek 80 és Jotek 90 című kiadványokban tanítványai, kollégái, barátai köszöntötték őt. 2014 év júliusában jelent meg „Tanultam, tanítottam, tanulom” című könyve ifj. Gyimesi János szerkesztésében.
Felhasznált irodalom
• https://hunbasket.hu/hir/45820/elhunyt-verbenyi-jozsef
• https://ujpestmedia.hu/gyasz/
• https://jochapress.hu/egy-peldakeppel-megint-kevesebb-vegso-bucsu-verbenyi-jozseftol/
• Hencsei Pál: Címeres mezben (Budapest, 2002)Függelék