Sportpályafutása
Békésen kezdett a kosárlabdával foglalkozni. A Viharsarok három mesteredzőt adott Magyarországnak: dr. Hepp Ferenc, Gyimesi János és Szabó Ödön személyében. A békési tanulóévek után Szekszárdra költözött, ahol az alapoktól kezdte építeni a női szakosztályt. 1966-ban Úttörő olimpiát nyert, majd tanítványaival bekerült az NB I-be. 1971-ben a BSE, a legnagyobb eredményekkel rendelkező fővárosi csapat edzője igazolta le. 7 magyar bajnoki aranyérem és 7 magyar kupagyőzelem kapcsolódik a nevéhez. Nemzetközi sikerei: 1979-ben BEK-ezüstérem, 1983-ban Ronchetti Kupa aranyérem.
Kiemelkedett az edzők köréből
A kiváló eredmények mellett példamutató edzői, pedagógiai stílusát kell megemlítenünk. Válogatott játékosok tucatját nevelve is olyan bensőséges, családias hangulatot tudott teremteni nyugodt, úriember modorával, amivel kiemelkedett a hazai edzők köréből. Edzői, nevelőmunkája mellett családi nevelése is igen eredményes volt. Fia nemzetközi játékvezető (Szabó György) unokája Szabó Noémi pedig a Dönci bácsi által alapított Szekszárdi KSC női kosárlabda szakosztály-vezetője. 1987-ben Életem a kosárlabda címmel könyvet is írt. Szabó Ödön megkapta a Magyar Népköztársaság Sport Érdemérmének mindhárom fokozatát, 1986-ban az Év kosárlabda edzőjének választották.
Tanárként
1947-ben Székesfehérvárott gimnáziumban érettségizett, 1950-ben a Szarvasi Tanítóképző Iskolában tanítói oklevelet, 1955-ben a Szegedi Állami Pedagógiai Főiskolán testnevelési tanári oklevelet szerzett. 1947-től 1950-ig a békési Kertészeti Középiskola testnevelő tanára, 1950 és 1957 között a békési III. számú általános iskola testnevelő tanára, 1957-től 1967-ig szekszárdi II. számú általános iskola testnevelő tanára volt.