Kamarás

István

Kamarás István 1917-ben született, a később Trianon által elszakított Szabadkán. A nagy edzői generáció legfiatalabb tagja. A „kétlakiság” meghatározta pályakezdését. A bajai tanítóképző elvégzése után tanulmányait a Testnevelési Főiskolán folytatta, ahol 1942-ben diplomázott. Tanári működését Nagybecskereken kezdte meg 1943-ban. Ezután meghívták a magyar Testnevelési Főiskolára tanárnak, ahol 1948-ig tanított, edzősködött. 1948-ban, politikailag kényes időszakban, Belgrádba ment, ez alighanem szerepet játszott később abban, hogy Magyarországra visszatérve Miskolcra „száműzték”. A vajdasági napilap, a Magyar Szó korabeli lapja tájékoztat akkori meghívása körülményeiről: „Budapesten, február 25-én nemzetközi kosárlabda tornát rendeznek, melyre egy cseh csapaton kívül a beográdi Crvena Zvezdát is meghívták. A beográdi csapat ezzel kapcsolatban megkérte a magyar kosárlabda szövetséget, hogy küldje Jugoszláviába Kamarás Istvánt, a magyar kosárlabda válogatott edzőjét, aki a kosárlabdának nemcsak Magyarországon, de egész Európában legnagyobb szakértője, hogy tartson néhány edzést, a tornára komolyan készülődő Crvena Zvezdával. Miután a magyar kosárlabda-szövetség jóváhagyta Kamarás Istvánnak az útját, a neves szakember már meg is érkezett Jugoszláviába. Kamarás István évekkel ezelőtt tornatanár volt a zrenjanini magyar gimnáziumban és a magyar és szerb ifjúságot összefogva megvetette a városban a kosárlabdasport alapjait. Az idő úgy hozta, hogy vissza kellett mennie Budapestre, de munkájának nyomai még évek múlva is meglátszottak, mikor az ismeretlen fiatal zrenjanini kosarazókból országos hírű erős csapat fejlődött.” Az akkori Jugoszláviában a kosárlabda egyik megalapítójaként tisztelték. Ebben a minőségben az arcképe is megtalálható volt a Jugoszláv Kosárlabda Szövetségben. Miután el kellett hagynia a TF-et, Diósgyőrbe került, ahol ismét tehetségek százait nevelte fel a magyar kosárlabdának. Messze megelőzve az Olaszországból induló mini kosárlabda-mozgalmat, 1952-ben a Budapest Sportcsarnokban, a 10 éves fiúk számára bemutatómérkőzést szervezett. Abban az évben a Kilián Gimnázium tanára lett, és ugyanonnan igazgatóhelyettesként vonult nyugállományba 1979-ben, de még tanított tovább. A mesteredzői címmel 1961-ben elismert szakembert 1975-ben örökös tiszteletbeli nemzetközi játékvezetőnek nyilvánította a Nemzetközi Szövetség. Közben a DVTK-nál szaktanácsadóként, vezetőedzőként is letette névjegyét, és munkálkodott a megyei szövetségben is. 1983-ban a jugoszláv sportnapilap nyilvános köszönetét fejezte ki Kamarás István professzornak, és őt a jugoszláv kosárlabdasport megalapítójának nevezte. Felesége, Rohonczi Mária előbb az egyik legfontosabb játékosa, majd a tanári pályán legfőbb segítője, társa lett. Két fiuk közül György szintén kiemelkedően sikeres, válogatott kosárlabdázó lett.

• Életrajzi lexikon • Népsport, 1985. január 27. • Magyar Szó, 1948. január 25. • Kosárlabda Évkönyv, 1985–1986