Sportpályafutása
Gyermekként a KK Kotor és a Budućnost Podgorica játékosaként kezdett el kosárlabdázni, 1987-ben került Szabadkára. A délszláv háború Magyarország felé fordította. Szolnokon játszott először, a 206 centis center vezéregyénisége lett csapatainak. A játékos karrier befejezése után Pécsen edzősködött 2005-től. Felkészültségére hamar felfigyelt a Magyar Kosárlabda Szövetség. Már 2007-ben a magyar kosárlabda válogatott szövetségi kapitányává nevezték ki, egy évig töltötte be a pozíciót. Horvát létére már ekkor komoly harcot vívott a magyar kosárlabda sport érdekében azért, hogy az NB I-s csapatokban csak 2 külföldi szerepelhessen. Eredményei: Szolnoki Olaj KK-nál bajnoki 3. helyezés, a Szolnoki Olaj KK-nál bajnoki 2. helyezés és a Kaposvári KK-nál magyar bajnok: 2001 és 2004, bajnoki 2. helyezés: 2003, MK-győztes: 2004, Korać-kupa: 2002, FIBA EuroCup: 2003, 2004) Edzői hitvallása:
"Hit, becsület, bátorság... Olyan társaságot akartam összeállítani, amelyik hisz és bízik, képes és akar küzdeni, és persze a legfontosabb: nem hitetlen”
“„
Edzőként
Második kapitányi időszaka előtt Kecskeméten (2009-2015), majd kapitánysága alatt Szolnokon (2016-2017) is edzősködött. Nagy fejlődésen vitte át a válogatottat. 2017-ben – 1999 után először – kijutott az Európa-bajnokságra csapatával, amit a 15. helyen zárt Isztambulban. A kolozsvári csoportból Csehország és Románia legyőzésével jutottak tovább. 2020-től mesteredző. 2022-ben ismét Eb-résztvevő csapatával, akkor az erős csoportban nem sikerült meccset nyerni. Feleségével a volt válogatott Béres Tímeával kosárlabda akadémiát vezet. Tíz év után, 2023-ban távozott a férfi válogatott szövetségi kapitányi posztjáról.
„Hálás vagyok, hogy olyan országot képviselhettem, ahol sportban dolgozni vagy sportolónak lenni kiváltság. Büszke vagyok, hogy több mint egy évtizeden keresztül szolgálhattam a nemzeti válogatottat.
“„