Hosszú
István

Hosszú István a bajai kosárlabda egyik legnépszerűbb alakja, hárompontos-specialista, igazi lokálpatrióta, akit Budapestről és Paksról is visszahúzott a szíve, ahogyan mondta, „a Sugovica partjára”. A 173-szoros válogatott játékos lánya Hosszú Katinka, a 21. század legsikeresebb magyar úszónője.

Születési hely
Baja
Születési idő
1961. dec. 4.
Becenév
Hosszúpuska, Puska

480 NB I-es mérkőzésen 9410 pont

Hosszú István 1961. december 4-én született Baján. A Nemzeti Sportban elmesélte kacskaringós pályakezdésének történetét: „Ötödikes lehettem – ez úgy 1972–73-ban történt –, amikor megkörnyékeztek a kosárlabdaedzők. Bacsfay Gyula volt az első, aki tanítgatta nekünk a ziccert, csakhogy én nagyon untam, mert egyetlen mérkőzést sem játszottunk. Inkább elmentem focizni. Bencze Pista bácsi volt az edzőnk. Fociban eljutottam a megyei válogatottságig, olyan srácokkal játszottam egy csapatban, mint Bognár György és Disztl László. Eközben a bajai központi fiúiskola kosárlabdacsapata elindult az úttörőolimpián. Elcsaltak engem is, mint elég magas gyereket. Sokat játszottam, mert azért annyira nem voltam ügyetlen. Ziccert már tudtam dobni, magasságomnál fogva a lepattanókat összeszedegettem, visszatettem. Mivel készültünk az úttörőolimpiára, egyszer-kétszer kimentem a Vasvári Pál utcai csarnokba a kosarasok edzéseire. Akkoriban Tax Imre bácsi volt az edző. Megkérdeztem, hogy edzhetek-e a többiekkel. Ó, igen, nyugodtan – jött a válasz. Annyira összejöttünk a barátokkal, hogy már csak miattuk is oda jártam. 1974-ben negyedikek lettünk az úttörőolimpián. Három évvel később a Bajai SK-val ezüstérmet szereztünk az országos serdülőkupán.” 1974 és 1991 között a Bajai SK játékosa volt, egyetlen idényt kivéve (1993–1994), amikor bajnoki címet nyert a Bp. Honvéddal, például Gellér, Kamarás, Recska, Horváth Attila, Kiss Tamás és Heinrich csapattársaként. 1991-től a Szolnoki Olajbányász játékosa volt. Nagy elismerést jelentett a számára, hogy csapatkapitánynak választották. 1994-től egy évet Pakson, az Atomerőmű gárdájában játszott, majd Baján fejezte be profi pályafutását. 480 NB I-es mérkőzésen 9410 pontot dobott. (Még utána is kosárlabdázott, Baján az ezredfordulón túl is játszott.) 1986-ban második lett a bajai csapattal a Magyar Népköztársasági Kupában. Egy évvel később meg is nyerte társaival a sorozatot. 1988-ban bajnoki ezüstérmes lett. Ugyancsak ezüstérmet szerzett a szolnokiakkal 1993-ban a bajnokságban, valamint 1993-ban és 1994-ben a Magyar Kupában. A Nemzeti Sportnak így összegezte pályafutását:

Hatalmas siker volt, mikor a Bajával megnyertük a Magyar Kupát, 1987-ben. A következő esztendőben közel álltunk a bajnoki címhez, ugyanis a döntő első meccsén nyertünk Zalaegerszegen. Aztán a visszavágón az utolsó pillanatig nekünk állt a meccs, ám Góczán, aki egész meccsen nem talált be, az utolsó pillanatban kiegyenlített, majd a hosszabbításban kikaptunk. A harmadik, mindent eldöntő derbin már nem volt esélyünk. Később, 1991 nyarán igazoltam Szolnokra, ahol csodálatos három esztendőt töltöttem az Olajbányász színeiben. Olyan nagyszerű társakkal szerepeltem együtt, mint Berkics, Tóth Attila, Ivkovics, Knézics Zorán, Horváth Pipi […] Egyszer, egy tévés meccsen harminchárom pontot szórtam a bajnoki címvédő Honvéd kosarába, valamint egy Koracs-kupa derbin, a Zagreb ellen is remekül ment a játék.

Forrás

• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? • Nemzeti Sport, 1997. július 2. • https://bajaihonpolgar.hu/2021/11/a-sok-gyakorlas-teszi-a-mestert/ • A Népsport és a Nemzeti Sport lapszámai • A Petőfi Népe lapszámai

Egyesületei

1974 — 1983
Bajai Sport Klub
Baja
1983 — 1984
Budapesti Honvéd Sport Egyesület
Budapest
1984 — 1991
Bajai Sport Klub
Baja
1991 — 1994
Szolnoki Olajbányász KK
Szolnok
1994 — 1995
Atomerőmű Sport Egyesület
Paks
1995 — 2001
Bajai Honvéd
Baja