Sportpályafutása
1914-ben született és két sportágban, – labdarúgásban és kosárlabdázásban is – sikeres sportoló lett. Kosáredzőként már az 1940-es években kitűnő eredményeket ért el. A MAFC férfi csapatát 1943-44-ben bajnoki címre vezette, majd a női bajnokságban az MTK edzőjeként ért el sikereket. Európa, sőt a világ élvonalában szereplő magyar női válogatott számára kiváló játékosokat nevelt. Az 1940-60-as évek alatt (Gyímesi Jánossal rivalizálva), mindketten 10-10 bajnokságot nyertek. Ők ketten alapozták meg a női kosárlabdázásnak azt a korszakát, amikor magas nemzetközi eredményeink voltak és a világ élvonalába tartozhattunk. 1963-ban, a BEK-ben 3. helyezett lett az MTK-val. Szakmai tudását kitűnő pedagógiai és pszichológiai érzékével, magas hatásfokkal tudta átadni tanítványainak. Mindezeken túl még családias hangulatot is teremtett csapatai körül. Szerencsétlenségére pályafutása arra az időszakra (az 50-es 60-as évekre) esett, amikor csak a szocialista országok között lehetett nemzetközi szinten szerepelni.
Elért eredmények
Kosárlabdában magyar bajnok (1943/44). Edzőként BEK 3. (1962/63), 9-szeres magyar bajnok (1953, 1962, 1963, 1964, 1965, 1966, 1968, 1969, 1972), 7-szeres Magyar Kupa-győztes (1955, 1963, 1965, 1967, 1968, 1969, 1972). Mesteredző, a Magyar Kosárlabda Szövetség elnökségi tagja, az edzőbizottság vezetője volt.