Gyimesi

János

Édesapja, idősebb Gyimesi János volt a férfi- és a női kosárlabda-válogatott kapitánya, ezáltal ifjabb Gyimesi János beleszületett a kosárlabdába. Még egyetemista korában, úgy 1963 táján, az apja röviden közölte vele, hogy az egyetem elsőéveseinek ő lesz az edzője, az ezért járó kétszáz forintot pedig fogja fel zsebpénznek. 1965-ben szerezte meg diplomáját az ELTE irodalom–népművelés szakán. Az OSC-be került, s az együttessel csaknem feljutott a budapesti első osztályba. Még javában korholta önmagát, mert a legfontosabb meccsen nem tudtak nyerni, amikor a klub vezetője, Frenkl Róbert azt mondta neki, semmi baj, az első osztályra egyébként sem lett volna pénzük. A sikereit látva a Spartacus szerződtette 1971-ben, és hamarosan, 1975-ben bajnok lett a csapattal. 1976-ban már a címvédésre készült, jól is ment a csapatnak, amikor váratlanul megköszönték a munkáját. Az aranyéremnél is fontosabb volt a szemében, hogy a kulcsemberek java része, mint például Kiss Lenke, Borka Ágnes és Vertetics Györgyi saját nevelésű játékosok voltak.

1977-ben így a Tungsramhoz került, négy év és egy remek ezüstérem után vidékre szegődött, és a Zalaegerszeggel is ezüstérmet nyert a bajnokságban. Csábította a lehetőség, hogy vidéken, a fővárosihoz képest hatalmas, akár 3000–3500-as nézősereget szolgáljanak ki minőségi játékkal. Nagyon élvezte az egerszegi időszakot, élete egyik nagy élménye volt, amikor az egyik bajnokin egy fiatal, hazai nevelésű srácot, Rajmon Viktort beállította, és már vele verték meg a Honvédot. A meccs végén perceken keresztül „Rajmon-Gyimesi” rigmussal ünnepeltek a szurkolók.

Az MTK hívó szavára ismét a fővárosba költözött, a szakosztály nem élte a legszebb napjait, ami Gyimesi János érkezésével megváltozott. 1989-ben megnyerték a bajnokságot, ezzel a diadallal is igazolta, hogy 1987-ben nem véletlenül kapta meg a mesteredzői címet. Ebben az aranyéremben is a saját nevelésű játékosok játszották a főszerepet. A meccs utolsó percében az öltözőbe ment, nem akart különösebben ünnepelni. A sikerek ellenére szinte menetrendszerűen menesztették, mert a klubvezetés más ideológiai felállásban képzelte el a folytatást. A szövetség csapott le a szakértelmére, 1991-ben a női válogatott mellé került, és Pálinkás Józsefet remekül kiegészítve lett az abban az esztendőben Európa-bajnoki bronzérmet szerző magyar válogatott edzője. Azóta sincs érme a sportágnak Eb-ről. Olimpiai selejtezőt is játszottak, de nem jutottak ki az 1992-es barcelonai játékokra. Ezután Kiss Lenke kosársulijában aktív szerepet vállalt, mert számára a nevelőmunka a legfontosabb. Hitvallása:

Gyimesi nagy sikerű könyveket írt, például az 1955-ben Eb-győztes férficsapatról, a kosárlabda száz évéről. Kosár?... Jó! című könyve nemzedékekkel szerettette meg a játékot. Már túl a nyolcvanon sem szakadt el a játéktól, hetente kétszer rendszeresen kosarazik a TF-en a professzorok csapatában. Legidősebb fia a kecskeméti akadémián fejleszti a gyerekeket, a legkisebb fia, Regő maga is játszik.