A palánk alól a katedrára
Bánki Ferenc a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban érettségizett. Szülei Bánki Ferenc és Teleki Lídia. Felesége Kosztolányi Matild síelő, testnevelő tanár. A TF-en ismerkedett meg a kosárlabdázással, 1945–1950-ben játszott is a főiskola élvonalbeli csapatában. Nagyon hamar, tudatosan az edzői pálya felé fordult. 1944-ben a TF-en testnevelő tanári és edzői oklevelet szerzett, majd kosárlabda szakedző lett (1950). A BBTE (1942–1944), a TFSE kosárlabdázója (1945–1950), egyúttal a Regnum Marianum (1945–1948), majd a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Egyesülete (KAOE) edzője is (1948–1950). A Munkaerőtartalékok Hivatala testnevelési előadója (1950–1951), a budapesti Szent István Közgazdasági Szakközépiskola testnevelő tanára (1951–1962), a TF Labdajátékok Tanszék főiskolai adjunktusa (1962–1966), főiskolai docense (1966–1975), majd egyetemi docense (1975–1988). Az OTSH kosárlabda-előadója (1955–1961).
Az edzőképzés megszervezője
1958-tól edzőként dolgozott a magyar férfi ifjúsági válogatottnál (1958–1964) és a Bp. Vörös Meteor női csapatánál (1961), volt a TFSE férficsapatának edzője (1962–1986), valamint a magyar női kosárlabda-válogatott vezetőedzője (1964–1966). Edzőként elért sikerei: magyar bajnok (1961); a budapesti Universiadén 3. hely (1965). Pályafutásának legértékesebb része, hogy 1962-től elkezdte az edzőképzést. A legjobb edzőktől vehették át a felbecsülhetetlen tudást, ellátták őket szakirodalommal, gyakorlati előadásokon vehettek részt. A TF-en nyugdíjazásáig szervezte és vezette az edzőképzést. Emellett szakkönyvek írása, szakirodalmi fordítások kiadása fűződik a nevéhez. A szakembert kiemelkedő tevékenységéért 1970-ben ismerték el mesteredzői címmel.