Edzői pályafutása
Sportolói pályafutása mellett már 1948-tól tevékenykedett, mint edző. Pedig játékosként sem akárki, tízszeres magyar bajnok (1952, 1953, 1954, 1955, 1957, 1957/58, 1958/59, 1959/60, 1960/61, 1961/62), 3-szoros magyar bajnoki ezüstérmes (1950, 1951, 1956). A magyar válogatottban egyszer, 1957-ben kapott lehetőséget. Először a Láng Gépgyár férfi csapatával foglakozott (1948–1950), majd a Bp. Honvéd férfi ifjúsági csapatát edzette (1950–1959). 1960-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) kosárlabda edzői oklevelet szerzett, majd a VTSK-nál kezdett dolgozni, a női csapat edzője (1960–1964) lett. Ezek után megszakításokkal a Bp. Honvéd férfi csapatának edzője, majd vezetőedzője (1965–1986). Közben 1967-ben a TF-en megszerezte a kosárlabda szakedzői oklevelet is. A magyar férfi válogatott másodedzője, majd vezetőedzője lett 1969 és 1980 között. 1975-ben edzői pályafutásának elismeréseként megkapta a mesteredzői kitüntetést. Immár mesteredzőként folytathatta pályafutását a Ganz-MÁVAG (1980–1982), majd a Volán SC férfi csapatával (1982–1984), majd az Oroszlányi Bányász szaktanácsadója (1984–1985). A Csepel férfi csapatát 1985-ben edzette.
Edzőként elért sikerei
VTSK női csapatával magyar bajnoki címet szerzett 1960-ban, magyar bajnoki 3. helyezést 1962-ben. Másik egyesület, a Bp. Honvéd férfi csapatával pedig hétszeres magyar bajnokok (1965, 1966, 1967, 1968, 1969, 1971, 1974), háromszoros magyar bajnoki 2. helyezettek (1970, 1972, 1975), magyar bajnoki 3. helyezettek (1962); 4-szeres magyar kupagyőztesek (1966, 1967, 1968, 1973), háromszoros magyar kupa 2. helyezettek (1965, 1970, 1972) és szintén háromszoros magyar kupa 3. helyezettek lettek (1969, 1974, 1975). A bajnoki győzelmei számában a legeredményesebb magyar kosárlabdázó: edzőként és játékosként összesen 18-szoros magyar bajnok.