Újítók a jégpályán
Szekrényesy Attila (nevének "ssy"-os írásmódja a korabeli sajtó tévedéséből ered) 1933 és 1942 között a BKE színeiben korcsolyázott. Páros műkorcsolyázásban, testvérével Szekrényesy Piroskával 1937 és 1943 között hatszor nyerték meg a magyar bajnokságot. 1935 és 1939 között a magyar válogatott keret tagjai voltak. Az 1936-os Garmisch-Partenkirchen-i téli olimpián negyedik helyezést értek el. A világbajnokságokon háromszor (1935, 1937, 1939) is a negyedik helyen végeztek, míg az Európa-bajnokságokon 1936-ban és 1937-ben is bronzérmet szereztek.
Az addigi akrobatikus, emeléses stílussal szemben párosuk az új irányzatot követve, az egyéni korcsolyázás figuráit ültették át a párosra. Újat hoztak az öltözékünkben is. Attila viselt először beszabott nadrágot, amely térdtől felfelé szűkített, azaz feszes volt.
Távol a jégpályától
Miután 1943-ban behívtak katonának, befejezte a korcsolyázást. A háborúban hadifogságba esett és csak 1948-ban tért haza. Az első útja a Műjégpályára vezetett, de megdöbbenésére, nem akarták beengedni. Ez az incidens és a hosszú kihagyás elvette a kedvét a folytatástól.
Pázmány Péter Tudományegyetemen 1939-ben orvosi diplomát szerzett, majd a Fogászati Klinikán fogszakorvosi vizsgát tett. 1939 és 1949 között a budapesti Fogászati Klinikán volt fogorvos, majd a fogságból visszatérve Gyöngyösre költözött, ahol fogorvosi rendelőt nyitott és ott dolgozott a nyugdíjazásáig.
Ezidő alatt megkedvelte a síelést és a vitorlázást. A sport mellett szívesen festegetett, több kiállítása is volt.