Kónya

Zsófia Lilla

2011-ben, 16 évesen Budapestre költözött, egyúttal egyesületet is váltott. A Sportország SC-be igazolt, ahol Bánhidi Ákos volt a vezetőedzője. Ekkorra már a felnőttválogatott tagjaként készült a különböző nemzetközi megméretésekre. A magyar válogatottban Csang Csing Lina és Telegdi Attila is segítette a felkészülését. Utána visszatért Szegedre, és onnan jutott ki a 2022-es olimpiára is.

Hat alkalommal nyert korosztályos junior országos bajnokságot. Junior Európa Kupán összetettben kétszer szerzett aranyérmet, míg kétszer ezüstérmes lett. Felnőtt országos bajnokságon először 2009-ben állt dobogóra. Ekkor harmadikként ért célba 1500, valamint 3000 méteren. A 2011-es ob-n már összetettben is felállhatott a dobogó legalsó fokára. Junior-világbajnokságokon 2012-ben Melbourne-ben nyolcadik lett sprintben. A 2011–2012-es szezon óta folyamatosan szerepelt világkupákon. 2013-ban a malmői Európa-bajnokságon egyéniben és váltóban is részt vett, ahol a váltó a 4. helyet szerezte meg. Ugyanebben a szezonban a debreceni rendezésű világbajnokságon is részt vett a magyar női váltó tagjaként, ahol a 8. helyezést érte el a válogatott. A 2013-as, Trentinóban rendezett téli Universiadén a magyar váltó tagjaként bronzérmet szerzett, míg 1000 méteren a 8. lett. A 2013-as kvalifikációs világkupákon 1500-on kvótát szerzett a 2014-es olimpiára. Emellett a magyar váltót is hozzásegítette a részvételhez. A 2014-es drezdai Európa-bajnokságon bronzérmes volt egyéniben (1500) és váltóban is.

Alapesetben helye lett volna a csapatban, de mivel lázas betegen utazott ki az olimpiára, megkérdőjeleződött a helye. A betegségéből hamar meggyógyult, a 19. születésnapját a helyszínen már egészségesen ünnepelte. A szakvezetés mégis úgy határozott, hogy ő marad ki, ami komoly feszültséget szült a csapaton belül. Kónya is letörten nyilatkozott a kerethirdetés után. A váltó nem jutott be a legjobb négy közé, a B-döntőre Kónya visszakerült a csapatba, ami így ismét az Európa-bajnoki bronzérmes összetételben szerepelt. Azonban egy elcsúszás következtében a csapat a futam utolsó helyén végzett. A végén a lányok mégis örülhettek, mivel Kínát a döntőben kizárták, így a rangsorban egy helyet előreléphettek, és a 6., pontszerző helyen végeztek. Kónya Zsófiának ráadásul kétszeres lehetett az öröm, mivel szülei a nézőtéren foglaltak helyet.

2015 januárjában hátsérülése miatt úgy döntött, hogy a rehabilitációt és a felkészülést szülővárosában, Szegeden folytatja. Több mint egy éven keresztül nem indult sem hazai, sem nemzetközi versenyeken. 2016 márciusában visszatért a válogatotthoz; csatlakozott a 2018-as pjongcsangi téli olimpiára készülő kerethez. A nemzetközi elitbe történő visszatérése remekül sikerült: a calgary-i világkupán a női váltó tagjaként bronzérmet szerzett, míg egy héttel később Salt Lake Cityben 1000 méteren élete legjobb eredményét érte el, ahol szintén bronzérmet akasztottak a nyakába. A 2018-as olimpián a negyedik lett, 2022-ben pedig az olimpiai programba frissen bekerült vegyes váltóval élete legnagyobb sikerét elérve bronzérmes. A váltóban Kónya Zsófia a második helyen haladt, amikor kilökte őt a kanadai versenyző, akit ezért kizártak, így lett meg az érem.

Az olimpia után úgy nyilatkozott, nem hiszi, hogy a negyedik olimpiájáért harcba száll. Aztán ahogy jöttek a versenyek – és az érmek: 2023-as és a 2025-ös Eb-ezüst –, a csapat meghatározó tagja maradt, és ott volt az utolsó kvalifikációs világkupán is, amikor kiderült, a csapat a rangsor kilencedik helyén végez, és mivel csak a legjobb nyolc mehet, a negyedik olimpia elúszott.
A karrierje és a küzdeni tudása így is példa értékű volt.
„A karrierem legnagyobb eredménye az olimpiai érem. De őszintén, ez az egész sokkal többről szól, mint érmekről. Arról, hogy éveken keresztül mindent egy cél alá rendelsz. Hogy a napjaid nemcsak telnek, hanem minden döntésednek súlya van. Hogy mennyire vékony a határ aközött, hogy sikerül vagy nem” – írta közösségi oldalán 2026 májusában, amikor bejelentette, hogy 23 év után befejezi a pályafutását.