Dillinger Rezső neve négy évtizeden át összeforrt a magyar műkorcsolyasportéval. Versenyzőként, páros műkorcsolyázásban, világ- és Európa-bajnoki bronzérmes volt. Később olimpiai éremig jutó kettősöket fedezett fel: ő látta meg a tehetséget a Kékessy Andrea, Király Ede párosban, a Nagy Mariann, Nagy László (testvér)párban és a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncospárban is.
Világbajnoki és Európa-bajnoki bronzérem tulajdonosa
A magyar műkorcsolyasport és Dillinger Rezső neve elválaszthatatlan volt egymástól több mint négy évtizeden át. Rudi bácsi, ahogy tanítványai szólították, maga volt a műkorcsolyázó- és jégtánctörténelem, azokban az időkben versenyezett párosban, először Filipovits Ilonával, majd Galló Lucyval, amikor igazi fénykorát élte a magyar műkorcsolyázás. Az első páros Eb-n, 1930-ban Filipovits Ilonával negyedik helyezést ért el. Egy-egy világ- és Európa-bajnoki bronzérmet őrzött otthon, de ahol csak részt vett partnerével, a 4. helynél nem adták alább. Az 1935-ös budapesti vb-n a 3. helyet szerezték meg Gallóval páros műkorcsolyázásban, ahogyan bronzéremmel zárták az esztendő Európa-bajnokságát is. Noha párosban versenyzett – és nyert számos nemzetközi versenyen első díjat és több vándordíjat –, a jégtánc volt a szíve csücske, vallotta be jócskán a visszavonulása után. Egyesülete, a Budapesti Korcsolyázó Egylet megszűntével, 1935-ben a Budapesti Sport Egyesület (BSE) hivatásos edzője lett. Egy korabeli újság így írt róla.
Ugye, korcsolya nélkül is síkos a jég? – léptem mellé. Dilinger Rezső, vagyis Rudi bácsi, nyomban vette a lapot: – Síkos, de már megszoktam. Aki 35 éve áll a pálya mellett, annak ugye nem újdonság. Amikor pedig még én is korcsolyáztam, akkor csúszott. […] Gyerekek, tessék többet korcsolyázni egyénileg, fejleszteni a technikai tudást, jól megtanulni a kötelező táncokat, ezekről az alapokról vezet felfelé az út!
“
„
Klasszisokat fedezett fel
Amikor búcsút mondott a versenyzésnek, Angliába szerződött edzőnek, és át-átruccant Svájcba is. A második világháború alatt hazatért, és azután, kisebb-nagyobb megszakításokkal, nevelte az újabb és újabb nemzedéket. A régi magyar élmezőnyben valóságos névsorolvasást kellene tartani ahhoz, hogy minden tanítványa nevét leírhassuk. Folyamatosan részt vett a tehetségkutatásban. Az olimpiai 2. helyezett és világbajnok Kékessy Andrea, Király Ede kettőst, valamint az olimpiai és világbajnoki 3. helyezett Nagy Mariann, Nagy László (testvér)párt is ő fedezte fel. Ha a későbbi edzők, pontozók közül Jurek Esztert, Tóth Endrét, Vida Gábort, Hajós Gézát, Kertész Ferencet is említjük, még teljesebb képet kapunk több évtizedes munkájáról. Nála kezdett Vajda László és Korpás Tamás is. Ő ismerte fel a Regőczy Krisztina, Sallay András jégtáncospárban a tehetséget. A háború után ő tanította be itthon a kötelező táncokat és mint akkori országos szakfelügyelő, 1949-ben először írta ki jégtáncban az országos bajnokságot. Élete végéig figyelemmel kísérte, mi történik a világban, és milyen új irányzatok, áramlatok jelennek meg. 1973-ban edzői pályafutásának elismeréseként megkapta a mesteredzői kitüntetést. Elhunytakor trolibuszon utazott.
Néhány napja mosolyogva mondta a jégen egy edzés után: Úgy érzem magam, mintha húszéves lennék. Nyolcvanéves volt.
“
„
Forrás
• Arcanum
• https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-magyar-eletrajzi-lexikon-7428D/d-750BB/dillinger-rezso-7520C/
• https://www.magyarvagyok.hu/x/10542/Dillinger-Rezso/
• Nemzeti Sportkönyvtár, 1930. évi Sport-Évkönyv
• Népsport, 1972. február (28. évfolyam, 27-51. szám)1972-02-01/27. szám