1955-ben bajnok lett a Törekvéssel
Arany Éva 1934. április 21-én született Debrecenben, a kézilabda 16 éves korától kapott szerepet az életében, miután letévedt a Vörös Meteor pályájára a Vörös Hadsereg útja 9. szám alatt, és nagyon megtetszett neki a sportág. Közben kosárlabdázott és atletizált is, utóbbiban főleg a technikai számokat szerette, magasugrásban, távolugrásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és súlylökésben is sok versenyen indult. Végül a csapatjáték annyival érdekesebbnek bizonyult számára, hogy ez lett a fő sportága, és az atlétika maradt kiegészítésnek, bár abban is sikeres volt, az 1954-es megyei atlétikai bajnokságon hat versenyszámban is aranyérmet szerzett. 1951-ben egy csapattársa sérülése miatt került be a Lokomotív (a mai DVSC) első csapatába, ahol első edzője Bokor Ferenc volt.
Csalódásként élte meg a vb-ezüstérmet
Játszott nagypályán is, de nem igazán szerette, a kispályás kézlabdát sokkal mozgalmasabbnak és izgalmasabbnak tartotta. Arany Éva 1955-ben érte el a legnagyobb klubsikerét, országos bajnok lett az akkor már Törekvésnek nevezett debreceni csapattal. 1956-ban két góllal mutatkozott be az NDK ellen a magyar válogatottban, majd a világbajnoki felkészülés miatt kötelezték a klubját, hogy nagypályán is játsszon. Végül mégsem utazott el a csapattal az egyébként bronzéremmel zárt tornára. Az 1957-es, jugoszláviai világbajnokságot már kispályán rendezték, azon ezüstérmet szerzett az együttes, mégis csalódásként élte meg, mert a döntőben súlyos, 7-1-es vereséget szenvedtek a sportágat akkor még nagyon magas szinten űző csehszlovákoktól.
Akár hetente kétszer is fel kellett mennem edzésre vagy edzőmeccsre a válogatott kerethez. Aztán már csak az utolsó vonatot értem el, mondjuk este 10-kor, hajnalra értem haza, reggel pedig mentem dolgozni. Napi 8 órát, akkor még nem voltak sportállások meg munkaidőkedvezmények, mint később.
„„
Hívták a fővárosba is, de sosem hagyta el Debrecent
Három évig nem volt válogatott, csak 1960-ban került vissza. Bár csábították pesti klubok, maradt a cívisvárosban, ott viszont csapatot váltott: miután a Debreceni KASE átalakult, a belügy égisze alá került, és D. Dózsa lett a neve, segítette a lakáshoz jutást is, ami akkoriban különösen fontos szempont volt. Viszont mivel korábbi egyesülete nem adta ki, ki kellett várnia, de nem bánta, 26 évesen férjhez ment, családot alapított, és amikor visszatért, 1966-ig játszott. Ebbe belefért még egy világbajnoki szereplés, 1962-ben ötödik helyezett lett a nemzeti együttessel. Debrecenben élt a visszavonulása után is, lánya és két unokája közelében, 2025. június 8-án, 92 esztendős korában hunyt el.
Díjai, eredményei
• világbajnoki 2. (1957)
• világbajnoki 5. (1962)
• magyar bajnok (1955)
