Több sportágban is kitűnt
Arany Éva 1934. április 21-én született Debrecenben. „Tizenhat éves lehettem, amikor a kézilabda szerepet kapott az életemben. Valahogy a Vörös Meteor pályájára tévedtem – a mai napig emlékszem, Vörös Hadsereg útja 9. – ott pedig nagyon megtetszett ez a sportág. Atletizáltam is, ott főleg a technikai számokat szerettem, nem is feltétlenül a futást. Magasugrásban, távolugrásban, diszkoszvetésben, gerelyhajításban és súlylökésben sok versenyen indultam. Kosaraztam is, mindenféle sport érdekelt” – mesélte egy 2024-es interjúban, kilencvenévesen, Tóth András Balázsnak. Beszélt arról a kettősségről is, ami az ötvenes évek sportolóinak egy részét jellemezte: „Mindig csábítottak, hogy legyek csak atléta, de a csapatjáték annyival érdekesebb volt, hogy végül ez lett a fő sportágam és az atlétika maradt kiegészítésnek. Nem volt ez akkoriban szokatlan, Hetey Hajnalka és Horn Juli is atléta volt (ők még nálam is jobb magasugrók voltak), Hajdu Kati és Oláh Sára pedig kosárlabdáztak a kézilabda mellett, NB I-es szinten.”
Csalódásként élte meg a vb-ezüstérmet
1951-ben, egy társa sérülése miatt került be a Lokomotív (a mai DVSC) első csapatába, egyébként játszott nagypályán, de azt nem igazán szerette, majd kispályán is, amit ellenben sokkal mozgalmasabbnak, izgalmasabbnak tartott. Arany Éva 1955-ben érte el a legnagyobb klubsikerét, országos bajnok lett az akkor már Törekvésnek nevezett debreceni csapattal. 1956-tól játszott a válogatottban, a vb-felkészülés miatt kötelezték a klubját, hogy nagypályán játsszon, de végül nem került ki az egyébként bronzéremmel zárt tornára. Az 1957-es, jugoszláviai világbajnokságot már kispályán rendezték, azon ezüstérmes lett a csapattal. Csalódásként élte meg, mert a döntőben súlyos vereséget szenvedtek a sportágat akkor még nagyon magas szinten űző csehszlovákoktól. Három évig nem volt válogatott, 1960-ban visszakerült. Bár csábították pesti klubok, maradt a cívisvárosban. Ott viszont átigazolt, miután a Debreceni KASE átalakult, a belügy égisze alá került, és D. Dózsa lett. Segítette a lakáshoz jutást, ez fontos érv volt. Viszont mivel korábbi egyesülete nem adta ki, ki kellett várnia. Nem bánta, férjhez ment, családot alapított. Utána folytatta, 1966-ig játszott. Ebbe belefért még egy világbajnoki szereplés, 1962-ben ötödik helyezett lett.
Forrás
• https://sportstatisztika.com/hir/olahne_arany_eva_az_elso_szupersztar_5199.html
• Hajdú-Bihari Napló, 1979. szeptember 23.
• Képes Sport, 1957. április 16.