Várkonyi

Géza

Mivel gimnáziumi testnevelő tanára, Timár István a Szolnoki MÁV SE atlétikai szakosztályának edzője volt, ezért a jó mozgású Várkonyi Géza atletizálni kezdett, majd 18 éves koráig labdarúgó volt. A szegedi Pedagógiai Főiskolára jelentkezett, ám időközben a Szolnoki Dózsánál a BM rendőrtiszti főiskolára kerestek jó képességű sportolókat. A főiskola befejezése után Szolnokra került, és egy véletlen alakította további életét. Találkozott édesapja hajdani ismerősével, Vasadi Jánossal, a Vízügy igazgatójával, és 1959-től a Vízügyi Igazgatóságon folytathatta munkáját. Bár korábban a MÁV igazolt labdarúgója volt, a szabadidejét a Tiszán töltötte, és egy kollégájával, Pálhidi Csabával túrahajóval kezdett el evezni. A Vízügy igazgatója nagyon szerette a sportot, és elvárta dolgozóitól, hogy valamit sportoljanak. „Pálhidi Csabával a kajakot választottuk, amihez rövidesen két darab cseh gyártmányú kétüléses kajakot kaptunk az igazgató úrtól, akinél mindig a teljesítmény számított. Rájöttünk, versenyezni kell, hogy meg tudjuk mutatni magunkat. Csabával több minősítő versenyt nyertünk, és az Igazgatóság dolgozóiból is sokakkal megszerettettük a kajakozást, majd kezdeményezésünkre 1961-ben megalakult a Vízügy Medosz kajak-kenu szakosztálya. Pálhidi Csaba rövidesen a klub elnöke, én a szakosztály edzője lettem” – emlékezett vissza Várkonyi Géza, aki ezt követően a sportág megismertetésén és szolnoki megteremtésén dolgozott.

1963-ban segédedzői vizsgát tett, majd 1965-ben edzői, 1972-ben szakedzői minősítést szerzett. Eredményes nemzetközi munkásságát 1993-ban mesteredzői díjjal ismerték el. Büszke rá, hogy 1961–1962-ben már sok országos versenyen szerepeltek sportolóik, és 1964-ben sikeres vidékbajnokságot szerveztek az élő Tiszán. Az 1970-es évek első éveiben jelentős változások történtek a sportág életében: 1973-ban újjászervezett formában megalakult a sportiskola, és a kajak-kenu szakosztály vezetőedzőjének kérték fel, irányításával 150-nél is többen kezdtek el ismerkedni a sportággal. A mindennapok azonban sok gondot is hoztak, a támogatás akadozott, ezért Várkonyi Géza egyszerre volt az iskola intézője és a sportegyesület akkor csaknem 50 fős csapatának az edzője. Az MKKSZ-től kapott segítséggel áthidalták a nehézségeket, és a biztosabb jövő érdekében Boros Béla szakosztályvezetővel keresték a lehetőségeket. A szövetség engedélyével Mezőtúron és Tiszafüreden létrehozták az egyesület területi csoportjait, és ezzel megoldódott az ifjúsági korosztályú versenyzők pótlása. 1963-ban megalakult a Szolnok megyei kajak-kenu szövetség, melynek megszűnéséig a főtitkára volt. Ebben az időben ismerte meg Gonda Béla, Karnok Csaba és sokak nevét az ország, Mezőtúron és Tiszafüreden életképes szakosztályok működtek. 1985-ben jelentkezett a Szolnoki MÁV MTE által meghirdetett módszertani csoportvezetői állásra, majd 1991 és 1994 között az MKKSZ szakfelügyelői feladatait látta el. 1994-ben a szövetség felkérésére japán delegációt vezetett az országban, a vendégek bejárták a kiemelt szakosztályokat, tanulmányozták az itteni körülményeket és az edzési lehetőségeket. 1994-ben nyugdíjba vonult, ám ősszel kérés érkezett Japánból, hogy Magyarország segítsen a japán kajaksport fejlesztésében.

– emlékezett vissza a nem mindennapi feladatra Várkonyi Géza, aki a sportág meghonosításáért 2007-ben megkapta a Szolnok város sportjáért-díjat.