Tóth

Árpád

Tóth Árpád 1964-ben kezdett kenuzni a Bp. Honvédban, első edzője Kulcsár János volt. Sportolóként hétszer nyert országos bajnokságot csapathajóban, részt vett az 1969-es Európa-bajnokságon, ahol Buday Lászlóval kenu párosban hosszútávon negyedik helyen végzett. 1972-ben befejezte versenyzői pályafutását.

1973-ban kezdett edzősködni a VM Egyetértésben, még csak mellékállásban, majd ugyanott, az eredményekre való tekintettel, 1974-ben már főállásban alkalmazták. 1975-ben az MTK-val fuzionáló új klubba, az MTK-VM-be került, ahol folytatta gyerekcsoportjával a munkát. Tanítványai a magyar versenyeken sikert sikerre halmoztak, saját nevelésű versenyzője, Lipták Attila 1978-ban ifjúsági világbajnok lett, majd felnőttként több világbajnokságon is szerepelt, és 1985-ben vb-bronzérmet szerzett. 1979-ben csiszolatlan gyémántként került a keze alá Sarusi Kis János, akiből később négyszeres világbajnok lett. 1981-ben a válogatottban csatlakozott az edzéseikhez Hajdú Gyula is, aki egy évvel később kenu párosban Sarusival világbajnoki aranyérmet nyert.

1985-ben a Bp. Honvédtól keresték meg, ahol Hazsik Endre, a kajak-kenu sportág vezetője szerette volna ismét erőssé tenni a legyengült kenus szakágat. Azzal a feltétellel vállalta el az állást, hogy továbbra is edzheti két régi tanítványát, Lipták Attilát és Sarusi Kis Jánost, amire engedélyt is kapott. Ezáltal vált lehetővé, hogy a megörökölt versenyzők, előbb Buday Tamás, Kámán István, Szabó Attila, majd a visszatérő Vaskuti István, valamint a kifejezetten Tóth Árpád kérésére a klubhoz hozott fiatalok, Bohács Zsolt, Gyulai István, Pálizs Attila, Kolozsvári Gábor és Boldizsár Gáspár – akikből később mind világbajnok lett – az akkori idők legjobb magyarországi versenyzőivel edzhettek nap mint nap. Ezekben az években a válogatott edzőjeként több külföldi csapat versenyzőivel is foglalkozott, akik edzőtáborozni érkeztek Magyarországra. Közülük kiemelkednek a franciák, akik kenu egyesben világbajnoki aranyat, kenu kettesben pedig olimpiai bronzérmet szereztek, valamint a csehszlovák Peter Prohaska, aki világbajnoki ezüstérmes lett.

1989-ben mesteredzői címet kapott, ám ugyanettől az évtől személyes érdekellentétek miatt, az elért kimagasló eredmények ellenére, nem foglalkoztatták tovább a BHSE-ben. Ekkor korábbi kollégája, Hazsik Endre, aki immár Olaszországban dolgozott, ismét megkereste, mert az Olasz Kajak-Kenu Szövetség szerette volna az igen alacsony szintre került kenus szakágát fejleszteni. Olaszországban a kenus szakág vezetőedzője lett. Feladatai közé tartozott a tehetségek felkutatása, a válogatott munkájának megszervezése és lebonyolítása, valamint a klubok részére szakmai előadások, továbbképzések megtartása. Egészen 1995-ig maradt Olaszországban, ez idő alatt ismét versenyképessé tette a szakágat. Versenyzői több világversenyen is döntőbe jutottak, érmesek lettek, és olimpiai kvótát szereztek, ami a korábbi években elérhetetlen volt számukra. 1995-től a szlovák válogatott munkáját segítette két éven keresztül, mely idő alatt 1996-ban Slavomir Knazovicky olimpiai ezüstérmes lett, az Orosz Csaba, Peter Páleš kenu páros pedig olimpiai hetedik és nyolcadik helyet szerzett.

A külföldön eltöltött évek után Magyarországon kirekesztő hangulatot talált, nem volt igény a szakmai tudására, ezért hajók gyártásával és kereskedelmével kezdett foglalkozni, így maradt a sportág közelében. Amire sokéves edzői munkája után az eredmények mellett a legbüszkébb, hogy a versenyzőivel sikerült egy életre megszerettetnie a kajak-kenu sportot, és majdnem minden tanítványa, Magyarországon és külföldön, továbbra is aktívan részt vesz a kajak-kenu életben. Egy volt tanítványa hívására 2012-ben visszatért nagy szerelméhez, az edzői munkához, és az egyik leghíresebb római klubban dolgozott. Az itt eltöltött éveit sikerek kísérték, fiatal csapatával a nemzeti bajnokságban, majd az U23-as vb-n is aranyakat tudott szerezni. Később egy szardíniai klubhoz igazolt. Pár év alatt itt is sikerült a klubot 30 hellyel előrehozni az országos pontszerzési listán, méghozzá a hatodik helyre. Edzői munkájához kapcsolódóan elkészített egy tanulmányt is, a „Gondolatok a kenuzásról” címmel, mely nagy szakmai vitát, pezsgést és több helyről is elismerést váltott ki.