A gyerekek sikereinek úgy örült, mint az olimpiai érmeknek
Koléder Vilmos viszonylag későn kezdett el kenuzni a Bp. Építőkben Szabó Ferenc edző tanítványaként. Az ifjúsági bajnokságokon dobogós helyezéseket szerzett, juniorbajnokságot is nyert Cserha Istvánnal. Felnőttként a B-válogatottságig vitte. 1970-ben az akkori vezetőedző, Vajda Vilmos tanácsára, unszolására kezdett edzősködni, minden papír nélkül, a legkisebbeket tanította a sportág alapjaira. A szakosztály 1971-ben kenusedző nélkül maradt, ekkor vette át a szakág vezetését – kétéves edzői tanfolyam ismeretanyagának a birtokában, miközben a szakedzői szakot végezte, és 1974-ben be is fejezte azt. Serdülőkorú versenyzőként került a keze alá Vaskuti István, a későbbi olimpiai és világbajnok, az olimpiai helyezett Szegedi Károly, valamint a Pétervári fivérek, akik közül Pál síkvízen (C–2 10 000 méteren Gyulai Istvánnal, 1991-ben) és a maratoni távon (C–1 1988, 1998, 1999) is világbajnok lett. Az 1989-ben mesteredzői címmel elismert szakember tanítványa volt a vb-ezüstérmes Rideg Róbert, valamint Kövér Márton, Lichtenberger Tamás, Csóka József és Solymár László is. A sportág iránti elkötelezettségét, szeretetét jelzi, hogy túl a „hetedik ikszen” is jelen van korábbi sikerklubja, az Építők életében, elnökként, társadalmi munkában segíti a munkát. A Honvédnál pedig utánpótlásedző, az U16-os kenusok és a szabadidősport tartozik hozzá. „Aki egyszer megtalálja a helyét a víz mellett, a víz közelében, az nem tud elszakadni. Az maradni akar. Így vagyok ezzel én is, amíg egészséges vagyok, próbálom átadni a tudásomat, az edzői tapasztalataimat. Én mindig szerettem gyerekekkel dolgozni, az az edző voltam, aki szerette volna a kezdő gyereket elvezetni a felnőttsikerekig. Ez az Építőknél nagyjából így is működött, a Honvédban, ahol közel húsz éve tevékenykedem, már feladásos rendszerben dolgoztunk. Ugyanannyira örültem a legkisebb gyerekek sikereinek a pályám során, mint azoknak a világbajnoki vagy olimpiai érmeknek, amelyeket a tanítványaim szereztek.”