Farkas

Zoltán

Farkas Zoltán a DVTK-ban Kolozsvári Istvánnál kezdett kajakozni, tehetséges volt, az első osztályú minősítésig jutott, ám kétéves katonai szolgálata után felhagyott a versenyzéssel. Megalapította a Miskolci Kinizsi kajak-kenu szakosztályát, majd két év múlva, a már ifjúsági válogatott versenyzőivel együtt visszatért Diósgyőrbe. „Kicsi gyerekekkel foglalkozva döbbentem rá, hogy jó szervezőképességgel rendelkezem, és ezt az adottságomat igyekeztem is kamatoztatni” – mondta. Folyamatosan képezte magát, mindenféle edzői képesítést megszerzett, és elvégezte a tanárképző főiskola földrajz-testnevelés szakát. Miskolci edzősködése idején nevelte Makatura Erzsébetet és Erdődi Ágnest, utóbbi maratoni világbajnok és érmes lett.

1973-ban Tiszaszederkénybe csábították, ahol meg kellett szerveznie a későbbi Olefin SC kajak-kenu szakosztályát. Legeredményesebb tanítványa Rakusz Éva volt, aki fiatalon, 19 éves korában kijutott az 1980-as olimpiára, és Moszkvában K–2 500 méteren Zakariás Máriával az oldalán bronzérmet szerzett. Megannyi világbajnoki ezüst- és bronzérem után 1986-ban Montrealban K–4 500 méteren világbajnok lett, és két év múlva, a szöuli olimpián tagja volt az NDK-sok mögött szorosan ezüstérmesként célba ért négyesnek (Rakusz Éva, Géczi Erika, Mészáros Erika, Kőbán Rita). Rakusz Éva a mai napig szoros kapcsolatot ápol egykori mesterével, hiszen ahogy fogalmazott, mindent neki köszönhet. „Apám helyett apám volt!” – mondta róla. Farkas Zoltán edzői munkájának elismerését jelentette, hogy 1980-tól 1988-ig, két évet leszámítva, a női szakág legjobbjainak a világbajnoki felkészítését irányította. A tanárképző főiskolán a kiválasztás rendszeréről, a szakedzőin a különböző életkorú versenyzők pedagógiai, pszichológiai felkészítéséről írta szakdolgozatát. Edzői pályafutásának elismeréseként 1989-ben megkapta a mesteredzői kitüntetést.

1989-ben Tiszaújváros polgármesterévé választották, és 2006-ig töltötte be ezt a tisztet. Rakusz Éva szeretettel emlékszik a Farkas Zoltánnal töltött évekre: „Ha nem is vagyunk napi kapcsolatban, de rendszeresen keressük egymást, nem váltunk el egymástól. […] Zoli hatására jártam végig fokról fokra az edzői ranglétrát, és az ő unszolására szereztem mellé testnevelő tanári diplomát. Ő is így tett korábban, mert vallotta, hogy több lábon kell állni, az edzői munka bizonytalan. Sokat segített az edzői pályámon, és abban is, hogy 2003-ban el tudtam helyezkedni testnevelő tanárként a városban. Amikor a tanítványa voltam, partnerként kezelt, mindig megbeszéltük az edzéstervet. Felkészült, mindig újat kereső edző volt, a vízen is kísérleteztünk az eredményesség érdekében. Elengedett edzőtáborokba, mert tudta, hogy hasznos, ha megfelelő partnerekkel készülök, megbízott a győri edzőkben, akiknek »kölcsön adott«. Korrekt ember.”