Dávid

Géza

Dávid Géza az Építők elődjében, a Mémoszban kezdett el sportolni 1949-ben. 1950 és 1958 között kenuzott, de ebbe a rövid időszakba sok minden belefért. Például 1955-ben mindkét válogatót megnyerte, mégsem őt vitték el a VIT-re, mondván, katonaként örüljön annak is, hogy a tatai edzőtáborban tölthet hat hetet. Aztán 1955 őszén Blahó Kálmán összevont edzőtábort tartott a válogatottnak a Magyar Televízió Szabadság téri épületének előcsarnokában. Akkor még nem a televízió székháza volt, hanem a szovjetbarátság házaként működött, jó tágas volt a válogatott számára, linóleummal borított, és a tornatermi edzéseknek tökéletesen megfelelt. Így lett 1955-ben az olimpiai keret tagja, ám egy baleset miatt hat hétig gipszbe került a térde, és bár a felgyógyulás után elkezdett edzeni, már nem bírta a lába a versenyszerű kenuzást.

1957-ben képesítés nélkül kezdett el edzősködni a Honvéd elődjeként működő MHS-ben, és egy év múlva már serdülő bajnok tanítványai voltak. A „disszidens” Blahó Kálmánnal folytatott levelezése miatt azonban váltania kellett. „Blahó mindig elfelejtette a címemet. Disszidensként Olaszországban kötött ki, én pedig leveleztem vele, csak sajnos nem a Lenin körúti lakásomba, hanem a Sirályba küldte a leveleit. Egyszer egy jóakaróm felbontotta, és hamarosan raporton találtam magam.” Az MHS edzője disszidenssel nem levelezhet – hangzott el a beszélgetésen, és hiába mondta, hogy a volt edzőjével tartja a kapcsolatot, tíz percnyi diskurzus után már nem ő volt az MHS kenus edzője. Egy darabig Szabó Sándornak segített, amíg ő a válogatott mellett dolgozott, majd Csepelen tartott edzéseket, 1959-ben kötött ki az Építőkben. Első edzője, Szabó Ferenc (Tömpe) hívta, hogy vegye át tőle az ifi csapatot. Amikor 1961-ben jött a felkérés, hogy a Spariban vízi szakosztályt lehetne csinálni, sokáig törte a fejét, miként döntsön. „Egy alkalommal, amikor a Casinóba beültünk a szokásos edzés utáni sörünkre, nekiszegeztem a kérdést. »Te rohadt szemét! Amikor végre kialakul egy csapat, akkor akarsz itt hagyni?!« – fakadt ki Tömpe, akivel ezután nagy hallgatás közepette mentünk ki a hídra. Én felszálltam a hatosra, ő a biciklijére, mert mindig azzal közlekedett, majd búcsúzóul azt mondta: »Végül is, ha elmész, akkor te leszel a kakas azon a szemétdombon, nekem pedig nem kell senkihez sem alkalmazkodnom.«”

1961-ben a Budai Spartacus befogadta csapatát, így október elsején megalakult a Spartacus kajak-kenu szakosztálya. Bár versenyzőként nem sikerült kijutnia olimpiára, edzőként ott lehetett Münchenben. A Spari elsősorban nevelőegyesületként szolgálta a magyar sportot, itt indult az olimpiai bajnok Kovács Katalin és Kolonics György pályafutása, de tanítványa volt az első ifjúsági Európa-bajnokság győztese, Haraszti Gábor, az ifi világbajnok Takács Tibor és a maratoni világbajnok Pitz Andrea. A világbajnok, mexikói olimpián bronzérmes Szöllősi Imrét is ő készítette fel, és az Európa-bajnok Cserha István, Hingl László párost is. A versenyzők mellett 28 edző dolgozott a klubnál 55 év alatt, ebből 15 saját nevelésű versenyzőből lett edző. Dávid Géza sok nehézséget legyőzve irányította a szakosztályt: 1985-ben útbővítés miatt lebontották a csónakházat, ezért Budafokról a Lágymányosi-öbölbe költöztek, az 1997-es tűzvész után pedig, amelyben leégett a hajótároló, a nulláról kezdték újra. Meghatottan említi azt a példátlan összefogást, amikor a régi versenyzők és más egyesületek, valamint a MOB segített rajtuk hajókkal és lapátokkal. 1999-ben kiváltak a Spartacusból, azóta Lágymányosi Spari néven működnek. A mesteredzői címmel 1985-ben kitüntetett szakember a klub 55. születésnapja után átadta a lapátot, a korábban edzőként is dolgozó Eszter lánya vezeti tovább a klubot ügyvezetőként dr. Nobilis Márton elnök mellett.

• https://sport.ujbuda.hu/esemenyek/legendas-edzot-koszontunk-david-geza-90-eves-lett • kajakkenusport.hu • https://kajakkenusport.hu/hir/david-geza-85-esztendos/