Szendey

András Miklós

Kamaszkorától kezdve nemcsak, hogy élete része volt a sport, hanem több sportágban is kitűnt teljesítményével. A Kegyes Tanítórendiek Főgimnáziumának diákjaként már ifjúsági síbajnokságot nyert, 1922-től az iskola úszószakosztályának ifjúsági vezetője, valamint a tornagyőztes gyephoki-csapat tagja volt. Érettségi után 1924-től a Budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem orvostanhallgatójaként is folytatta az intenzív testedzést. Télen 1935-ig a Magyar Sí Klub színeiben rendszeres résztvevője és sokszor győztese volt hazai és nemzetközi, elsősorban hosszú távú (20, 30, 50 km) sífutóversenyeknek, 1927-ben az olimpiára készülő keretbe is beválogatták, 1931-ben Magyarország 50 kilométeres sífutóbajnokságát nyerte meg. Ezt a sportágat (is) bátyjával együtt űzte: 1928-ban sífutó váltóversenyt, 1930-ban főiskolai lesikló csapatversenyt nyertek.

A síeléssel párhuzamosan 1927-től az evezés lett nyári sporttevékenységének fő színtere. Az 1930-ban egypárevezős Európa-bajnoki címet nyert bátyjának, ifj. Szendey Bélának inspirálására belépett a „Neptun” Budapesti Evezős Egyletbe, és méltó társa lett testvérének. 1929 júniusában Bécsben junior szkiffben 2. helyen ért célba, s bár egy síversenyen szerzett sérülése akadályozta a teljes tréningben, de az év során 157 indulással, 3554 km-t (klubjában a harmadik legtöbb kilométert) evezett. 1930-ban újonc és II.o. szkiff-, és bátyjával egy hajóban dublóversenyeket nyert itthon és Bécsben.

Középiskolás korától űzte ezt a sportágat is. Klubcsapatának csatára, a válogatottnak sok éven át volt tagja. 1929. októberben a hokiválogatottnak a lengyelek elleni győzelméből (6:0) három góllal vette ki a részét. Sikerei és jó neve ellenére sajnálatos módon és korán távozott a sportágtól: 1931 októberében egy mérkőzés után megütötte a játékvezetőt, minek nyomán a gyephoki szövetség fegyelmi bizottsága örökre eltiltotta a játéktól, és ő – levonva a következtetést – kilépett klubjából és felhagyott a gyephokizással.

Miután 1931-ben bátyjával megnyerték a dubló-bajnokságot, a párizsi Európa-bajnokságon is ők állhattak a rajthoz ebben a versenyszámban. A 181 cm magas, 75 kg súlyú András vezérevezős által dirigált kétpárevezős hajó az előfutamot megnyerte, a svájci hajót is megelőzve; a döntőben e két csapat külön harcot vívott, ami csak az utolsó métereken dőlt el Svájc javára, a mezőny többi része 6-7 hajóra lemaradva ért célba, köztük a harmadikként befutó olasz dubló is. 1932-ben Bécsben a három város versenyén Kovacsics Lajossal az oldalán nyerték a versenyt; 1933-ban ismét bátyjával edzett a hazai és nemzetközi versenyekre. Átlagon felüli fizikai képességeit jelzi, hogy jóllehet április folyamán, szintén bátyjával, motorbalesetet szenvedtek, melyben ő agyrázkódást kapott, mégis a versenyszezonban az összes első osztályú dubló-versenyt, köztük az országos bajnokságot, júniusban a bécsi regattát is megnyerték. A nyár végén Budapesten megrendezett Európa-bajnokságon azonban előfutamukban még győzni tudtak a franciák és lengyelek előtt, a döntőben a francia és az olasz csapat mögött „csak” harmadikként értek célba.

1933-ban Szendey-fivérek az országos bajnokságot úgy nyerték meg, hogy az 1932. évi magyar bajnok és a belgrádi Európa-bajnok Boday Pál–Kauser István dubló Kauser István betegsége miatt nem tudott rajthoz állni. Bodayék kérték a Szövetséget, legyen próbaverseny a két dubló között, eldöntendő, ki a jobb, ki induljon az Eb-n, amit azonban a Szendey-féle páros nem fogadott el. Szeptemberben Kauser István egy találkozásukkor „Gyáva disznók, nem mertek kiállni ellenünk” megjegyzést tett rájuk, mire felszólították őt, vonja vissza sértő szavait. Nem tette, párbaj (vívás) lett belőle, amiért viszont mindannyiukat megbüntették: Szendeyék 2-2 (mert ők megsérültek), Bodayék 4-4 napot ültek államfogházban. Az eseményekről a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap és Az Est is beszámolt.

A folyamatos intenzív sport mellett 1924-től a Pázmány Péter Tudományegyetemen orvosnak tanult, a tanulás mellett a diákok társadalmi életéből is kivette részét, a hagyományos Medikus báloknak több ízben is (1928, 1929) elnöke és a nyitótánc résztvevője volt. 1933 júniusában avatták orvosdoktorrá; 1934. június 1-től a János Kórházhoz nevezték ki, július 1-től pedig segédorvossá léptették elő. „...Hát bizony Szendey András orvos komoly munkát végez a János-kórház gyermekosztályán. Sok-sok kedves, helyes, szőke és barna jövőbeli vadevezőst kezel naponta. Nem volt ideje a tréningre, no meg el is vették tőle alaposan a kedvét. Szendey segédorvos úr szíve még mindig fáj, a sebek még nem hegedtek be, de ő sok sebet behegeszt kórházi osztályán.” - írja róla az Újság 1934 júliusban. 1937. május 1-től ugyanitt 2 évre alorvossá nevezték ki, akkorra már 1936-ban az evezést abbahagyta, a klubkrónikás összesen 18 győzelmét jegyezte fel.

1935-1936 fordulóján a síszövetség keretorvosaként vett részt a síelők olimpiai felkészítő edzőtáborozásán Ausztriában. 1941-ben az ő javaslatára kérte a szövetség a belügyminisztertől a menedékházakban előírt téli mentőfelszerelés kötelezővé tételét. Még 1942-ben is a síszövetség orvosa. Kórházi beosztása mellett az 1937-ben önálló intézményként megalakult, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium alá rendelt M. kir. Sportorvosi Intézet II. sz. Tanácsadó Állomásán is dolgozott gyakorló sportorvosként 1935 óta. Mindemellett szakcikkeket publikált az Orvosi Hetilap, és az Orvosképzés c. szaklapokban, valamint 1938–1939 folyamán háziorvosi tanácsokat fogalmazott meg a Tolnai Világlapja hasábjain. Társadalmi érzékenységére utal, hogy tagja, 1940-től titkára volt a Szellemileg Elmaradottakat Gyámolító Emberbarátok Országos Egyesületének.

1938-ban magánélete fontos állomásához érkezett: május 17-én megnősült, a királyi várkápolnában Stoll Klárával fogadtak örök hűséget egymásnak. A háború évei alatt (1943-1944) is folytatta sportorvosi munkáját, immár az I. sz. rendelőállomáson (XII., Győri út 13.); és gyermekgyógyász munkáját az Országos Tisztviselői Betegsegélyezési Alap Budapest, VII., Trefort-u. 3-5. sz. alatti szakorvosi rendelőintézetében. A háborúba egy sízászlóalj vezető orvosaként vonult be; féléves hadifogság után különböző menekülttáborokban élt, ahol orvoshivatását gyakorolta, míg 1950 őszén kivándorolt az Amerikai Egyesült Államokba. 1955-ben telepedett le második feleségével Brunner Ellával és három gyermekükkel (Erzsébet, Barbara, András). Ott is orvosi hivatásának megszállottjaként dolgozott, a Maine állambeli Skowhegan város kórházának volt főorvosa. A hatvanhat éves gyakorló gyermekorvost otthonában, Madisonban, váratlanul érte a halál. Albanyban (New York) édesanyja, dr Szendey Béláné, született Degré Éva mellé helyezték örök nyugalomra.

• Tolnai Világlapja 1926. január 16., 8.o.; • Esti Kurir 1931. február 13., 7.o.; • Sporthírlap 1931. február 14., 12.o.; • Usjág 1931. július 30., 15.o.; • Ujság 1931. augusztus 1., 13.o.; • Nemzeti Sport 1931. augusztus 19., 7.o.; • Orvosi Hetilap, 1933. június 24., 9.o.; • 8 Órai Újság, 1933. augusztus 18., 4.o.; • Neptun Budapesti Evezős Egylet éves jelentései 1927–1936; • A Neptun Budapesti Evezős Egylet 50 éve (Bp. 1935, 67.o.); • Katolikus Magyarok Vasárnapja, 1972. július 30., 4.o.; • Magyarság 1972. augusztus 18., 2.o.;