Műugrás helyett evezés
1955-ben lépett be az evezősök népes családjába, azon belül is a Vörös Meteor Csemege SK tagjai sorába. Előtte műugró volt, a Margitszigeten a Hajós Alfréd uszodába járva láthatta az evezősöket, és váltott sportágat. Somkuti Ilona, közismert becenevén „Cica” tanította evezni, majd amikor már nem számított kezdőnek, Hortobágyi Miklós edző kezei közé került. Két év múlva, 1957-ben kormányos négyesben és nyolcasban is felnőttbajnokságot nyert. Meiszner Angéla 1959-ben férjhez ment, és ekkor abbahagyta a sportot.
Egyetlen Európa-bajnoki szereplés
Sportpályafutásának második fejezete 1963-ban kezdődött, amikor férjétől elvált. Újra belevetette magát az edzésekbe, aminek hamarosan meg is lett az eredménye. 1965-ben a Meiszner Angéla, Serestyén Klára, Dávid Katalin, Kaszás Éva, Gersy Magdolna kormányos összeállítású négyes nemcsak a hazai felnőttbajnokságot nyerte meg, hanem a duisburgi Európa-bajnokságon is ők képviselték Magyarországot, ahol a versenyben derekas helytállásukkal a negyedik helyen értek célba. Ebben az évben a nyolcas tagjaként megnyerte negyedik felnőtt országos bajnoki címét is.
Szakmaszeretet és lojalitás
Édesapja szőlészeti-borászati agrármérnök volt, szükség szerint ide-oda helyezték munkavégzésre az országban, többször költöztek, Kecskemét, Meiszner Angéla szülővárosa is egy állomás volt a sok közül. Középfokú tanulmányait már Budapesten folytatta, a Ruhaipari Technikumot 1953-ban végezte el. Modellszerkesztőként kezdett el dolgozni a Női fehérneműgyárban, későbbi nevén Páva Ruhagyárban, egész életében itt dolgozott, ezen az egyetlen munkahelyen, nagyon szerette szakmáját, munkáját.
Családi élete
Házassága, családi élete már nem sikerült ennyire biztonságosnak. 1959-ben ment férjhez Voit Erik légiforgalom-irányítóhoz, akitől azonban rövid idő után, 1963-ban elvált. Háromévi különélés után újra összeházasodtak, és 1968-ban meg is született gyermekük, Mónika, aki követte édesanyja példáját az evezésben, 1980–1986 között a Vasas SC és Csepel SC tagja, 1984–1986 között ifjúsági válogatott volt, sőt 1996–1999 között versenybíróként is működött. Az ELTE-n angol és skandinavisztika szakot, majd tolmácsképzőt végzett, Norvégiába ment férjhez.
Az evezéstől nehéz elszakadni
Meiszner Angéla az 1980-as években masters versenyzőként visszatért szeretett sportjához, sportbarátaihoz. Különösen szoros barátságot tartott Szalatnai Judittal, akit ápolt is életének utolsó, betegségben eltöltött évei alatt. A női evezősök a versenyzés felelevenítésén túl évente egy találkozót is szerveztek, 1989-től kezdve minden év január harmadik hétfőjén az Angelika-presszóban találkoztak. Angéla ez összejöveteleknek is rendszeresen résztvevője volt. 1995-ben Bledben négypárevezősben, 1996-ban a Velencei-tavon nyolcasban részt vett a FISA masters világbajnokságokon. Evezni még az azt követő években is evezett, de már csak örömszerzés céljából, nem versenyzett. 2020. december 5-én Budapesten érte a halál. Az éppen tomboló Covid-járvány miatt barátai, ismerősei csak 2021. október 15-én vehettek búcsút tőle az Óbudai Kulturális és Turisztikai Központ kamaratermében megtartott megemlékezésen; hamvait ettől eltérő időpontban, szűk családi körben a Balatonba szórva adták vissza az anyatermészetnek.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben I. (Bp. 1994., II/295. o.);
• Meiszner Angéla adatközlése 2010;
• Lánya, Voit Mónika adatközlése 2023.