Alliquander

Anna Zsófia

Bátyjai, Bálint és Tamás is eveztek a nyolcvanas évek második felétől a kiváló szemű és szakmailag is remek, méltatlanul elfeledett Szabó Károlyné Marikánál az MHD-ban (aki a későbbi szintén kiváló edző, a nemrégiben elhunyt Szabó Károly mesteredző felesége), de a Hajógyár megszűnt és követte testvéreit a Margitszigetre a Danubius Evezős Klubba (nem sokkal később a DEK egyesült a Nemzeti Hajós Egylettel, és azóta is a Danubius Nemzeti Hajós Egylet tagja), mert kíváncsi volt, hogy milyen az, ha gurul az ember alatt az ülés, és beton hajóban eveznek, ahogy nevezték akkoriban a nagyságához képest igen nehéz mini egypárevezőst. Ilyeneket meséltek neki a testvérei az evezésről, és a Minden lében két kanál című krimi vígjáték sorozatban alig várták az intrót, mert ott feltűnik egy oxfordi nyolcas, ahol Lord Brett Sinclair (akit Roger Moore alakít) végezte tanulmányait és evezős edzéseit, és olyankor mindig kiabált a három testvér, hogy EVEZÉS!

Reisinger Péter volt az első edzője, és az evezés szeretetét köszönheti neki...meg, hogy mindent jókedvűen kell csinálni, mert rosszkedvűen minek a mai napig jóban vannak, nagyon pozitív, „jó ember”. Farkas Gabit azért szerette, mert igazi pedagógus volt, illetve most is az, és színházba, moziba és múzeumba is vitte őket, és jó útravalót kaptak tőle a tanítványai az élethez. Horváthné Mészáros Magdolnát, Mucust azért szerette, mert egyszerre volt szigorú, következetes, és jutalmazó és nem kivételezett senkivel. Szabó Károly nagy tudású szakember volt, aki mindig tudta mindenkiről az edzések alapján, hogy hogy fog teljesíteni, nála lett válogatott, sokat köszönhet neki. Tóvári Pétert tisztelte, hogy mennyit gondolkodott mindenen az edzéstervtől a lapátbeállításig, hogy a lehető legjobb eredményhez segítse hozzá a csapatot. Ficsor Lászlónál, Finyánál (aki jelenleg is edzője a DNHE-ben) nagyon élvezte az alacsonyabb intenzitású edzéseket, és a szakmai vitákat, ami végül szinte mindig úgy zárult, hogy meggyőzte az igazáról a mester a tanítványt. Sarlós Erzsébetnél, Erzsinél új lendületet kapott, nagyon élvezte az edzéseit, az életszemléletét, a humorát, újra tanult evezni, megjavította az addigi legjobb ergo (szárazföldi evezés) eredményeit. Forró Dezső, Dödi mindent megtett, hogy ne csak az ergo menjen neki, hanem a hajója is szépen fusson, éljen alatta. Nagyon jó érzés volt számára ez a szintű törődés, és makacs hit, hogy tökéletesre fejleszthető mindenki technikája. Nem ritkán okozhatott neki csalódást, ha egy-egy jól sikerült hajtás, verseny után mégis újra előjöttek a hosszú évek alatt bevésődött hibák. Az utolsó válogatott éveiben át is adta a lehetőséget Forró Dezső Lőrincz Attilának, Anna akkor már edzőként dolgozó férjének, hogy legyen a „tanítványa”. Nagyon inspiráló volt ez a helyzet számukra, mert egészen újszerű edzéseket vezetett, sikerült vele megértetni az evezést, hogy lássa a jót, és érezze, ha jól, vagy nem jól mozog a hajó. Ahogy aztán megszülettek lányai, más dimenzióba került a tökéletes vízfogás elsajátítása. Nem vált érdektelenné, de egész máshová kerültek a hangsúlyok az életükben. És így boldogok.

1990-ben mini egypárevezősben az Országos Bajnokságon bronzérmes lett, két utolsó helyezés után. Ott nagyon szerettet volna bizonyítani...még az édesanyja által készített nagy üveg mézes diót is megette a futam előtt, hogy legyen energiája, szóval „profin” készült, és hitte, hogy jó lesz. Nagy örömöt érzett, Péter is nagyon megdicsérte, pedig tulajdonképpen öt közül lett harmadik...nem túl nagy teljesítmény...de ez a sikerélmény elegendő volt, hogy megszeresse a versenyzést.

Szeretett versenyezni mindenféle egységben, szkiffben, dublóban négypárban, nyolcasban. Nagypapája mindig megvette a Nemzeti Sportot és aláhúzta unokája nevét, ha véletlenül szerepelt a “Fiatalok a küzdőtéren”-ben. Serdülő és ifjúsági korában nem került ki semmilyen komoly nemzetközi versenyre, de amikor érettségi után nem sikerült a felvételije, nem szomorkodott, mert rájött, hogy az egyetemi felkészülés mellett napi kétszer is lesz ideje evezni (persze ehhez kellett szülei támogatása, szeretete, bátorítása, pedig tőlük a versenysport távol állt, és geológusként csak tájfutóversenyeken jeleskedtek egyetemi éveik alatt). És valóban, 1996-ban nagyon szoros válogató verseny után bekerült a válogatott U23-as négypárban, ahol elmondása szerint egyes helyen belebegett a három szuper lány csapattársaként a vb-n, ezt '98-ban sikerült megismételni. Ekkor már jól ment neki az ergométer és a könnyűsúlyú (ks) evezős lányok közötti világranglistán az elsők között rangsorolták. Ezt Szabó Károlynak köszönhette, mert ő nagyon kemény, de még éppen teljesíthető, és mégsem kiégető edzéseket írt ki számukra. A DNHE egyik elnökségi tagjának, Dr. Péchy Özsébnek a segítsége- és rábeszélőképessége segítette hozzá, hogy egyáltalán kipróbálja vele a ks dublót a győri Remsei Mónika (edzője Tóvári Péter), aki akkor már nemzetközi sikereket elért szkiffes volt, merthogy csak a ks kettőpár olimpiai szám. Jól sikerült a próba, mert 1999-ben a bécsi, majd a luzerni világkupán is negyedikek lettek, és sikerült az olimpiai kvalifikáció is (három-négy csapat érkezett be a célba pár századon belül, így lettek nyolcadikok a vb-n)! Magát az olimpiai szereplést felemásan élte meg 2000-ben, mert betegség hátráltatta a felkészül legvégső szakaszát.

Remsei Móni Athénra Stift Edittel megszerezte a kvótát. Anna tartalékként edzett, illetve volt egy sikeres válogatóversenyük a fiatal Novák Zsófival, de végül maradt az eredeti csapat a kiutazó. Emiatt nem volt benne rossz érzés, nem érzett igazságtalanságot. Jobbnak kellett volna lennie - ahogy mondta - hogy újra kipróbálják vele is a dublót, de nem sikerült. Pekingre, illetve a kvalifikációs vb-re, már egy fiatal és eredményes U23-as ks dubló készült, Novák Zsófi Hajdú Zsuzsival. Novák Mariannal, Zsófi húgával volt egy szintén sikeres válogatója, de aztán valahogy nem ment tovább ez a dubló, és sajnos nem is sikerült a kvalifikáció. Aztán 2009-ben volt egy kis másodvirágzás, amikor Hajdú Zsuzsival nyolcadikok lettek a vn-n és negyedikek az Eb-n, de sajnos Londonig nem maradt meg a lendületük, cserébe pont a londoni olimpia első versenynapján született meg Magdi nevű lánya, ami elmondása szerint felért egy aranyéremmel.

Remsei Mónival voltak olyan pályáik, ahol szinte magától repült a hajó, annyira elkapták a ritmust, annyira együtt dolgoztak a hajóban. Buday Anna klubtársával csak bajnokságot nyertek, de vele is voltak nagyon emlékezetes hajtások, ki kellett volna próbálni magukat válogatókon. Hajdú Zsuzsannával elképesztő hajrára voltak képesek, főként Zsuzsi volt ilyen képességekkel megáldva, de a hajóban "spiccen" ülő, "egyes" lekövet, és "alá segít", mást nem is tehet. A 2022. évi Országos Bajnokságon a fiatal Bene Dórival „monszun esőben” olyan jó érzéssel sikerült nyerniük, hogy azt egy időutazásként élte meg, és megköszönte a remek pályamenés örömeit és fájdalmait Dórinak.

Most klubszintű evezős, és örül, ha még befér a fiatalok közé egyes csapatokba. Az evezés kikapcsolja és feltölti, ugyanakkor megnyugtatja és jólesően elfárasztja. Hajnalban a Dunán, evezéssel kezdeni a napot olyan élmény, ami keveseknek adatik meg, vagy inkább kevesen próbálják ki. Lányaik még kicsik az evezéshez, de ismerik a különböző hajóegységeket, és nyári kalandként már dublózott a legnagyobbal, aki életében először ült versenyhajóban és nagyon ügyes volt. Férje közben instruálta őket a motorosból, a "kicsik" pedig élvezték a motorcsónak keltette hullámokat. Addig szeretne evezni, amíg élvezi a hajó hajtását, de ehhez rendszeresen kell evezni, mert bizonyos erőnlét híján az ember bármennyire is szeretné, már nem fog úgy futni a hajó, hogy örömöt okozzon. Akkor már nem fog vízre járni, legalábbis most így gondolja.