Ludvigh Zoltán mesteredző számos tisztségben segítette a búvársport előremozdítását. Dolgozott klubedzőként, az uszonyosúszó-válogatott vezetőedzőjeként, volt a hazai szövetség alelnöke és a Semmelweis Egyetem búvárúszó-szakedző képzés szakmai vezetője. Tanítványai világ- és Európa-bajnokságokon 27 alkalommal állhattak a dobogóra.

Születési hely
Szolnok
Születési idő
1951. júl. 21.

Számos területen szolgálta a búvársportot

Ludvigh Zoltán 1972-ben ismerkedett meg az uszonyos úszással, 1974 óta ez a sportág határozta meg a mindennapjait. 1973-ban szerzett úszóedzői végzettséget. 1974-től 2002-ig a kecskeméti klub vezetőedzője volt. 1978–1991 között az uszonyosúszó-válogatott vezetőedzői tevékenységét is ellátta. 1989-ben az újjáalakított Magyar Búvár Szövetség alelnökének választották, ezt a beosztást 2009 év végéig töltötte be, ekkor vonult vissza az MBSZ elnökségében végzett munkától. 2010-ben az MBSZ közgyűlése tiszteletbeli alelnökké választotta. 1995–2011 között a Búvár Világszövetség (CMAS) uszonyos úszó bizottságának volt a tagja. 2002-ben végzett a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karán (TF), ahol sportmenedzser szakon diplomázott. 2002-től 2012-ig a Nemzeti Sportszövetség Szakmai és Utánpótlás Bizottság társelnöki tisztjét töltötte be, 2003–2008 között a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának Vízi sportágak Tanszékén a búvárúszó-szakedző képzésének volt a szakmai vezetője. 2008-tól 2016-ig az átalakult Kecskeméti Vízmű Sport Club búvárszakosztály-vezetői tisztségét látta el. Jelenleg is aktívan részt vesz a sportág munkájában, és a sportág történetének megörökítésével foglalkozik.

Világversenyeken is jeleskedtek a tanítványai

Klubedzői pályafutása alatt a világversenyeken is kiemelkedő eredményeket értek el a sportolói; Tóth Árpád Európa-bajnok lett. Világ- és Európa-bajnokságokon 27 alkalommal állhattak dobogóra a tanítványai, így Fodor Mária, Horváth Ildikó, Balogh Gabriella, Szabó Erzsébet, Szabó László, Drozdik Tibor, Kubina István és Juhos Gergely. Szakmai tevékenysége elismeréseként 1983-ban, a könnyűbúvár sportágban elsőként kapta meg a mesteredzői címet.

A búvárúszás krónikása

Az uszonyos úszó és a tájékozódási búvárúszó sportágak krónikása, melynek ékes bizonyítékai az alábbi szakkönyvei: Magyar búvársport kézikönyve (I., II., III. kötet), Magyar Sport Évkönyvek (1993–2011) és a Pannon Krónika (2010) Búvársport fejezetei, továbbá közreműködött a Bács-Kiskun megye Búvársport története című könyv összeállításában is. 1986 és 2003 között a Népsport, majd a Nemzeti Sport tudósítója is volt. Tevékenyen segíti a hajramagyarok.hu oldal búvárúszáshoz kapcsolódó anyagainak elkészítését.

Díjai, elismerései

• Bay Béla-díj (2021), • Magyar Bronz Érdemkereszt (polgári tagozat) (2016), • Búvár Világszövetség (CMAS) ezüst, majd aranyérme (2004 és 2011), • Bács-Kiskun Megye Sportjáért Díj (2001), • Kecskemét MJV Sportjáért Díj (1999), • Bács-Kiskun megye legeredményesebb edzője (1997), • Kecskemét MJV év edzője (1996, 1997, 1998), • Magyar Sportért Kitüntető Cím (1993), • HM Honvédelmi Érdemérem bronz, majd ezüst fokozata (1985 és 1990), • Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozata (1989), • 2023-ban, az 50 éves sporttevékenységének elismeréséért életműdíjakban részesült – a Búvár Világszövetségtől (CMAS), a Magyar Búvár Szakszövetségtől, és a BÁCSVÍZ KVSC klubtól.