Gyémánt

Imre

Gyémánt Imre Testnevelési Főiskolát végzett, majd testnevelő tanárként különböző iskolai sportokkal foglalkozott, de végül az uszodában találta meg azt a sportágat, ami a kitörést, az eredményességet, és az alkotás örömét hozta meg számára. A könnyűbúvársport úttörője, 1970-től 2006-ig irányította a szegedi Muréna Klub búvárúszó-versenyzőinek munkáját. 1971–1977 között az uszonyosúszó-válogatott vezetőedzői feladatait is ellátta, de ezt követően is részt vett a válogatott versenyzők felkészítésében. 1974 és 1979 között a SZEOL úszószakosztályának vezetőedzőjeként is ténykedett. Szakmai munkáját 1985-ben ismerték el mesteredzői címmel.

Sporttevékenységét mindvégig mellékállásban végezte. 1962 és 1964 között általános iskolában, 1964–1969-ig középiskolában, majd 1969-től 1998-ig a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola Testnevelési Tanszékén tanított, főiskolai docens volt. 1997 és 2003 között a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának megbízásából a Vízi sportágak tanszéken volt a búvárúszó-szakedző képzés szakmai vezetője. A közéleti tevékenységből ugyancsak kivette a részét; 1996 és 1998 között Szeged önkormányzati képviselője és a sportbizottság tagja volt, a város sportkoncepcióját is ő dolgozta ki.

Gyémánt Imre több kiemelkedő eredményt elérő sportolót készített fel. Világversenyeken 29-szer hangzott fel a himnusz a versenyzői tiszteletére, 104-szer álltak a dobogón tanítványai. Világjátékok-győztes tanítványa volt Tóth Katalin és Savanya Norbert, utóbbi emellett még 10 világbajnoki, és 4 Európa-bajnoki címet is nyert, és 67-szeres magyar bajnok volt. Európa-bajnok sportolói: Kiss Ferenc, Kanyó Dénes és Bozsó Beáta. Rajtuk kívül Ginczinger Edit, Veszelinov Annamária, Petróczki Zsombor állhatott fel a bajnoki dobogóra.

• Kemény Ferenc-díj (1993) • Csongrád megye Sportjáért Emlékérem (1995) • Szeged Város, Év edzője (1994, 2000, 2003) • MHSZ Kiváló munkáért érem arany fokozata, valamint több elismerő oklevéllel, tárgyjutalommal díjazták a munkáját (1979, 1984, 1986, 1989)