Futott olimpián, Eb-ken, és Universiadét nyert
Mihályfi László 1957 és1970 között negyvenszer volt a magyar atlétaválogatott tagja, döntően sprintszámokban. Egyéniben és váltóban is rajthoz állt az 1964-es tokiói olimpián, indult két Európa-bajnokságon és a II. Fedett pályás Európa Játékokon. Három alkalommal képviselte a magyar színeket főiskolai világbajnokságon, amelyeken négy alkalommal állt a dobogón, 200 méteren és 4 × 100 méteres váltóban az Universiadén vb-aranyérmet nyert. Magyar bajnokságon egyéniben 12 alkalommal nyert, váltóban hat ob-győzelem részese volt. Száz méteren három országos csúcs (közte egy beállítás) fűződik a nevéhez (10.3 mp – váltóban), 13-szor volt csúcsot elért csapat tagja. Egyéni legjobbjai: 100 m-en 10.3/10.65 mp; 200 m-en 20.8/21.27 mp; 400 m-en 47.17 mp.
Távolugróból lett eredményes sprinter
Mihályfi László sportszerető család gyermekeként már általános iskolás korában sok mozgásformával megismerkedett. Az atlétika iránti érdeklődése az egri Dobó István Gimnáziumban töltött években erősödött meg. Egy iskolai felmérés során figyelt fel rá dr. Bakonyi Ferenc, a városi sportkör atlétikaedzője, aki – miután a gyorsasága mellett ugrókészsége is figyelemre méltó volt – eleinte a távolugrásra fektetett nagyobb hangsúlyt. Egerből abban az időben több jó képességű atléta is válogatott szintet ért el. Mihályfi László még nem volt 19 éves, amikor az Európa-bajnok távolugró Földessy Ödön társaságában magyar válogatott lett. Később saroksérülés miatt felhagyott ezzel a versenyszámmal, és a sprint került nála előtérbe, amelyben országos ifjúsági bajnokként is nevet szerzett magának a hazai atlétakörökben. 1961-ben bekerült az Universiade-keretbe, és az egyetemisták világversenyén, Szófiában, 200-on győzött, míg 100 méteren harmadik lett. A TF-hallgató Mihályfi László két év múlva, Porto Alegrében is aranyérmet nyert, akkor a 4 × 100 méteres váltó tagjaként, majd az 1965-ös budapesti főiskolai világbajnokságon is a dobogón állt a 4 × 400 méteren ezüstérmes váltóval. „Az 1964-es tokiói olimpián főleg a 4 × 100 méteres váltóban bíztunk, egyéni számokban nem sok esélyünk volt. Száz méteren tíz előfutam volt, hiába futottam a mieink közül a legjobb időt, nem jutottam tovább. A mai napig bánom, hogy kettőszázon nem tudtam rajthoz állni. Idehaza a Népstadionban kétszer is egy tizeddel maradtam el a 21 mp-es szinttől.”
A legkedvesebb bajnoki cím
A 12 magyar bajnoki egyéni aranyból tíz esett a BEAC-os időszakára, kettő még a TF színeiben született. A váltószámokban, 4 × 100-on, 4 × 200-on és 4 × 400-on további hat bajnoki címnek örülhetett, két válogatott kiválóság, Gyulai István és Hajdú Lajos szerepelt még a csapatban, és a szintén jó eredményekkel rendelkező Spánik Gusztáv. Egy interjúban kedvenc távjáról kérdezték, és arról, hogy bajnoki címei közül melyiket tartja a legtöbbre. „A 200 métert szerettem a legjobban; a bajnoki címek közül ötöt nyertem kétszázon, hármat százon, kettőt négyszázon és hatot különböző váltókban. Mégis a szívemhez a legközelebb a szófiai Universiadén kétszázon aratott győzelem áll” – válaszolta a budapesti Apáczai gimnáziumban 43 évig testnevelő tanárként is a sportot szolgáló kiváló atléta.
Forrás
• beac.hu / Dajka Balázs
• nemzetisport.hu / Thury Gábor