Gyarmati

Olga

Gyarmati Olga Debrecenben született 1924. október 5-én, családjával a Nagyerdő szélén laktak, édesapja erdész volt. Akkor ismerkedett meg a sporttal, amikor 1935 és 1941 között a Svetits Gimnáziumba járt, először tornázott, majd atletizált is. A Debreceni Torna Egyletben (DTE) kezdett sportolni 1939-ben, átlagon felüli fizikai adottságaira Aradi (Schmidt) Gyula tornaedző figyelt fel, 1941-ben tagja volt a klub kerületi-, és országos bajnokságot nyert tornászcsapatának. Tehetsége már ekkor nyilvánvaló volt, mivel ugyanebben az évben az atlétikai országos bajnokságon száz méteres síkfutásban (13.2), a következőben magasugrásban (145 cm) szerzett aranyérmet, a kerületi versenyeken pedig több versenyszámot is megnyert. Azonban választania kellett a két sportág közül, és ő az atlétika mellett döntött. 1942-ben a Dóczy Gimnáziumban tanult tovább, majd a Református-Római Katolikus Egyesített Leánygimnáziumban, ahol 1945-ben tette le az érettségi vizsgát. A háború után évekig nem sportolt, egészen addig, míg első férjével, Várkonyi Tamás újságíróval Budapestre nem költöztek, ő pedig 1947-től a Vasas sportolója lett. A történet szerint úgy, hogy csak úgy kedvtelésből kipróbálta magát a klub Pasaréti úti központjában, és meglepetésére nem kopott meg a tudása – kétszer is 570 centit ugrott.

A fővárosi klubnál Balogh Lajos lett az edzője, aki új távolugró technikát tanított meg neki, ugyanakkor sprintfutásban, gátfutásban, távolugrásban, magasugrásban, ötpróbában és dobószámokban is indult. Első Budapesten töltött évében bekerült a magyar válogatottba, miután annak kapitánya, Bácsalmási Péter is hamar kiszúrta. Az 1948-as londoni olimpia előtt meghívót kapott a tatai edzőtáborba, és bár eredetileg gátfutásban szeretett volna indulni, edzői, Balogh Lajos és Kereszturi Géza rábeszélték, hogy távolugrásban méresse meg magát, ott több esélye lesz. Ezt azzal indokolták, hogy a háború utáni női atlétika egyik legnagyobb alakja, a holland Fanny Blankers-Koen úgy döntött, hogy gátfutásban indul a nyári játékokon, holott 625 centivel ő tartotta a női távolugrás világrekordját is. Gyarmatiról itthon csak akkor kezdtek éremesélyesként beszélni, amikor az olimpia előtt, Pasaréten kétszer is országos csúcsot ugrott (588 és 599 cm), ugyanakkor ebbe a várakozásba aggodalom is vegyült, lévén a fiatal sportolónőnek a pontatlan elugrása miatt általában több érvénytelen kísérlete volt, mint érvényes.

A londoni olimpia selejtezője előtti éjszaka nem tudott aludni, az első két ugrását el is rontotta, és az sem segített, hogy a selejtezőt többször is megszakították. A harmadik ugrásával (543 cm) viszont bejutott a délutáni tizenkettes döntőbe. Akkoriban nem volt kijelző, és nem közölték a versenyzőkkel, mekkorát ugrottak, csak annyit, érvényes volt-e a kísérletük, vagy sem, így az indulók nem tudták pontosan, ki hányadik helyen áll. Az éremcsatára hárman maradtak, a svéd Ann Brit Leyman, az argentin Noemi Simonetto és Gyarmati, akinek Szepes Béla, az egykori olimpiai ezüstérmes gerelyhajító mondta el először, hogy 569.5 centis olimpiai rekorddal győzött, miután kinyomozta a zsűriasztalnál. Az argentinok egyébként óvást nyújtottak be, mondván, a magyar lányt masszírozták a döntő alatt, de a bírák elhajtották őket. „A rossz edzési lehetőségek miatt kissé fáradt voltam. Naponta száz kilométert kellett utaznom a stadionig. Boldog vagyok, hogy ezzel a győzelmemmel én is hozzájárulhattam hazám szépen induló olimpiai szerepléséhez” – nyilatkozta a Népszavának. Vonattal utazott haza, itthon ünneplő tömeg várta, a férfiak rajongtak érte, ami később számos magánéleti problémát okozott az életében, és elvonta a figyelmét az edzésektől. Gyarmati Olga 1949-ben, Budapesten távolugrásban, majd 1951-ben, Berlinben kétszáz méteres síkfutásban főiskolai világbajnokságot nyert, sikereit a politika is igyekezett kihasználni, 1950-ben Németh Imre kalapácsvetővel a Szovjetunióba utaztak, tanulmányozni az ottani edzésmódszereket.

Sokoldalúságát jól mutatja, hogy 1948-ban ő volt az első magyar nő, aki tizenkét másodpercen belül ért célba nyolcvan méteres gátfutásban, 1951-ben, aki először tizenkét másodpercen belül futotta a száz métert (1951), majd 1953-ban elsőként ugrotta túl a hat métert. Az országos bajnokságok során, különböző számokban 31 arany-, 4 ezüst-, és 4 bronzérmet szerzett, valamint huszonnégy alkalommal állított fel országos csúcsot. A kezdeti sikereket azonban nem követték újak. Gyarmati még két olimpián vett részt, 1952-ben, Helsinkiben a tizedik, 1956-ban, Melbourne-ben a tizenegyedik lett, ahonnan aztán nem is tért vissza Magyarországra. A Sports Illustrated szervezésében Londonba utazott , ahol az emigrációban újra férjhez ment, Aczél Tamás író felesége lett, akivel egy fiuk született , Tamás. Eleinte gondolkodott a hazatérésen is. Nehéz körülmények között éltek, és 1966-ban végül az Egyesült Államokban telepedtek le, Massachusetts államban, ahol férje egyetemi oktatói állást kapott. A rendszerváltás után többször is Budapestre látogatott, de az utolsó alkalommal a határőrök egy adminisztrációs hiba miatt feltartóztatták a Ferihegyi repülőtéren, amin annyira megsértődött, hogy nem jött többet, és nem is nyilatkozott senkinek. Férje 1994-es halála után Greenfieldbe költözött, a magányt választotta, fia halála után pedig az egészsége is megrendült. 89 évesen, 2013. október 27-én hunyt el, halálának híre azonban csak januárban jutott el Magyarországra.

• 2x Universiade-győztes (1949, 1951), • 8x magyar bajnok távolugrásban (1948, 1949, 1951–1956), • 3x magyar bajnok 100 m-es síkfutásban (1941, 1949, 1951), • 2x magyar bajnok 200 m-es síkfutásban (1951, 1952), • 7x magyar bajnok 80 m-es gátfutásban (1948, 1949, 1951–1955), • 2x magyar bajnok magasugrásban (1942, 1949), • 2x magyar bajnok ötpróbában (1950, 1955), • Magyar Köztársasági Sportérdemérem arany fokozat (1949), • Magyar Népköztársasági Érdemrend V. fokozat (1951), • Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1951), • Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1954)