Itthon tizenkét évig nem tudták legyőzni
A gátfutó Bakos György Zalaegerszegen született és nőtt fel, tizenhárom éves korában fedezte fel Laczik Pál, és a ZTE színeiben lett országosan jegyzett atléta. 1978-ban el kellett hagynia nevelőegyesületét, tanulmányai miatt Budapestre költözött, az Újpest színeiben folytatta az atletizálást Oros Ferenc irányításával, és ebben az évben először a válogatottba is behívták. Néhány év alatt a 110 méteres gátfutás egyeduralkodója lett itthon, 1980 és 1991 között sorozatban tizenkét alkalommal szerezte meg az országos bajnoki címet, fedett pályán hétszer. Négyszer a 4x100 méteres váltóval is aranyérmet szerzett (1982, 1983, 1988, 1990), előbb kétszer Takács Istvánnal, Bankó Pállal és Újhelyi Sándorral, majd megint kétszer Menczer Gusztávval, Rezák Pállal és Kovács Attilával egy csapatban. Az 1983-es budapesti fedett pályás atlétikai Európa-bajnokságon ötödik lett, de legfontosabb nemzetközi eredményét abban az évben, az első szabadtéri világbajnokságon érte el 110 méteres gátfutásban, Helsinkiben bejutott a döntőbe, ahol hatodik lett 13.68-as eredménnyel, és ezzel berobbant a világ élvonalába.
A Barátság-verseny után a fedett pályás Eb-t is megnyerte
Bár 1984-ben ezüstérmes lett a göteborgi fedett pályás Európa-bajnokságon, ez az év óriási csalódást hozott az életében és a pályafutásában, ugyanis a Los Angeles-i olimpiát bojkottálták a szocialista országok, így ő sem indulhatott, pedig óriási esélye lett volna a döntőbe jutásra. A helyette rendezett Barátság-versenyen 13.52-vel aranyérmet szerzett, és némileg az is kompenzálhatta, hogy itthon az év atlétájának választották. Egy évvel később egyetlen aranyérmét szerezte világversenyen, az athéni fedett pályás Európa-bajnokságon ezúttal senki sem tudta legyőzni, 7.60-as eredménnyel elsőként ért célba. Az 1987-es téli kontinensbajnokságon is bejutott a döntőbe hatvan méter gáton, végül ötödik lett. Az 1998-as szöuli olimpián tagja volt a Karaffa László, Tatár István, Kovács Attila összeállítású magyar váltónak, amely nyolcadik helyen végzett, és a "villámikrek" (Csányi György, Goldoványi Béla, Varasdi Géza, Zarándi László) 1952-es olimpiai bronzérme óta az egyetlen magyar 4x100-as váltó volt, amely olimpiai döntőbe tudott jutni.
A politika és az ellenségeskedés egy olimpiát vett el tőlem, és velem együtt attól a sok-sok sportolótól, akik nem a szabad akaratukból döntöttek úgy, hogy nem állnak rajthoz Los Angelesben. Szerénytelenség nélkül mondhatom, hogy ott lett volna a helyem az olimpiai döntőben.
“„
A 4x100 méteres váltóval is eredményes volt
A szöuli olimpia után még néhány évig indult nemzetközi versenyeken, de 1989-ben a hágai fedett pályás Európa-bajnokságon és a budapesti fedett pályás világbajnokságon sem jutott tovább az előfutamból. Utolsó nagy eredményét a 4x100 méteres váltóval érte el az 1990-es spliti Európa-bajnokságon, csapattársai Karaffa László, Rezák Pál és Kovács Attila voltak. Itthon még versenyzett, de 1992-ben befejezte a pályafutását, 1982-ben a Testnevelési Főiskola Továbbképző Intézetében edzői oklevelet szerzett. Egyéni legjobbja 110 méteres gátfutásban 13.45 (1984), hatvan méteres gátfutásban 7.60 (1985), 100 méteres síkfutásban pedig 10.44 (1988) volt.